Leírás
Az aranycsipke Kelet-Ázsia nyílt rétjeiről és dombvidéki területeiről származó, középmagas évelő növény. Finoman szeldelt levelei laza, természetes habitust alkotnak, míg nyár elején megjelenő, apró virágokból álló bugái légies, áttört hatást keltenek az évelőágyásokban. Visszafogott színvilága miatt kiváló háttérnövény, amely kiemeli a mellette virágzó élénkebb színű fajokat.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az aranycsipke a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Közepesen tápanyagellátott talajokon mutatja a legszebb formáját.
A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, a már begyökeresedett tövek jól tűrik a rövidebb száraz időszakokat is. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, de természetes hatású kertekben a magérlelés meghagyható.
A virágzás után a lombozat hosszú ideig díszítőértékű marad. A tél folyamán az aranycsipke föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása után a növény megbízhatóan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.
Az aranycsipke kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és könnyed szerkezetű beültetésekbe. Finom megjelenése jól társítható díszfüvekkel, macedón varfűvel, kasvirágokkal, kúpvirágokkal és más napfénykedvelő évelőkkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, finoman virágzó, hosszú életű aranycsipkeállomány alakítható ki.
