Barnabás kedvenc évelői EXTRA vetőmagcsomag

Ha egy tartós, igénytelen és sokoldalú díszfüvet keresel, ami szinte bárhol jól érzi magát, a Gyepes Sédbúza remek választás. Kiválóan alkalmas virágágyások szegélyezésére és nagyszerűen kiegészíti az élénk színű virágokat a háttérben. Lényeges előnye, hogy napos és félárnyékos helyeken egyaránt jól fejlődik.

A magokat elvetheted áprilisban palántának vagy májusban közvetlenül a talajba, az optimális fejlődéshez hagyd meg a 30 cm tőtávolságot. Mivel évelő, évekig számíthatsz a díszítő hatására.

A 3 Órás Kert Gyepes Sédbúza 'Goldschleier' vetőmagjával egy 30−60 cm magas, csomós évelő díszfüvet nevelhetsz, amely napos és félárnyékos kertrészekre is tökéletes. Alkalmas szegélyezésre és élénk színű virágok kiemelésére a június-júliusi virágzás idején!

A Mexikói Árvalányhaj ideális választás, ha egy napos helyet kedvelő, szárazságtűrő növényt keresel. Legjobban a könnyebb, vízáteresztő talajban érzi magát, és a szeles, nyitott virágágyásokban fejti ki leginkább a varázsát. Bátran télálló, és takarás nélkül is átvészeli a hideg hónapokat, megőrizve dekoratív hatását egészen tavaszig, amikor érdemes eltávolítani a tavalyi lombozatot.

Ültetése esetén tartsd a 60x60 cm-es távolságot, és ne számíts gyors növekedésre, ugyanis 3−4 évig is elélhet ugyanazon a helyen. Már 30 maggal is beültethetsz egy 3−5 m2-es területet!

A 3 Órás Kert Vékonyszálú Árvalányhaj (Mexikói Árvalányhaj) vetőmagjával egy szárazságtűrő, évelő díszfüvet telepíthetsz, amelynek tollszerű bugái a nyár második felében adnak misztikus, hullámzó hatást a napos kertrészeknek. Tökéletes választás modern, naturalista kerttervezéshez és fedetlen téli díszítéshez is!

Ha egy igénytelen, megbízhatóan virágzó évelőt keresel, a Mirigyes Pereszlény ideális választás. Kiválóan illeszkedik a naturalista és vegyes virágágyásokba, és remekül társítható olyan növényekkel, amelyek nyáron hamar elvirágoznak, mivel hosszú virágzási idejével tölti ki az őszi szezont. Fontos előnye, hogy nem igényel különleges talajfeltételeket.

A magokat érdemes március-áprilisban palántának vetni, majd májusban, a fagyveszély elmúltával kiültetni, megtartva a 30−35 cm-es tőtávolságot. Több éven át szépen díszít a kertben, vagy akár cserépben az erkélyen is nevelhető.

A 3 Órás Kert Mirigyes Pereszlény 'Marvelette Blue' vetőmagjával egy kompakt évelőt telepíthetsz, ami bőségesen és hosszan virágzik a nyár második felében, egészen októberig. Ez az igénytelen dísznövény nem igényel különleges talajt, és kiválóan alkalmas virágágyásokba, erkélyre és cserépbe is!

A díszgyertya a napos fekvést és a jó vízelvezetésű, száraz talajt kedveli leginkább. A magokat elvetheted közvetlenül a talajba áprilistól júliusig, de február-márciusban megkezdheted a palántanevelést is a beltérben.

A kiültetett növények között érdemes 40x40 cm-es távolságot tartani. Mivel ez a fajta a hidegben megfagyhat, javasolt a téli takarás, ezzel biztosítva a sikeres áttelelést.

Ezekkel a vetőmagokkal te is könnyedén kialakíthatod a saját, harmonikus 3 órás kertedet!

Ez az évelő virág a napos, meleg helyet kedveli, és jól bírja a fagynak való rövid ideig tartó kitettséget. Nehezebb talajban történő termesztés esetén érdemes a teletakarásról gondoskodni.

Magról nevelve a magok csírázása egyenetlen lehet, ezért javasolt vetőládákba vetni, majd a palántákat kiültetni a szabadba. A vetés ideje palánták számára május–június, üvegházban márciusban is elkezdheted.

A növények kiültetésekor hagyj 40x45 cm távolságot köztük. A sóvirág júniustól augusztusig virágzik. Száraz csokrokhoz nyáron és télen is tökéletes kiegészítő. A virágokat meleg, sötét, jól szellőző helyiségben, fejjel lefelé felakasztva kell szárítani, így őrzi meg tökéletes állapotát.

Szerezz be ebből a sokoldalú dísznövényből, és gazdagítsd kerted vagy otthonod tartós szépségű, saját készítésű szárazvirág-dekorációkkal!

Ez a cickafark könnyen termeszthető, évelőágyásokban 5-6 évig is a helyén maradhat, és különösen jól illik a naturalista zöldterületekhez. Bár a talajjal szemben nem támaszt különleges igényeket, a pangó vizet nem szereti, ezért a jó vízelvezetés elengedhetetlen.

A legszebben napos helyen fejlődik. Virágzatai egész nyáron át vonzzák a tekintetet (VI-VII.), és nem csak friss csokrokhoz kiváló, de szárazvirágnak is tökéletes, mivel a színeit szárítás után is jól megtartja. Akár illatos fürdőseprű készítéséhez is használható.

A 3 órás kert gondozási filozófiájához hűen ez a virágmag is kezeletlen. Vedd figyelembe, hogy magvetés (IV-VI.) esetén a növény eléri a 200 cm magasságot, ezért a 25x25 cm-es ültetési távolságot tartsd be.

Ez a magasra törő virág nagyszerűen használható a kert hátterében vagy közepén. Légies, áttetsző növekedése miatt a kisebb növényeket sem nyomja el, sőt, gyönyörűen kiemeli őket. Virágzási ideje hosszan tart, júniustól szeptemberig gyönyörködhetsz benne.

A vetést kora tavasszal, március-áprilisban kezdd el palántának, mivel a magok lassan csíráznak. A palántákat csak a tavaszi fagyok elmúltával ültesd ki a végleges helyükre, 30x30 cm távolságot tartva. Az Ernyős verbéna a napos helyet, a könnyű és száraz talajt kedveli. Ez a viszonylag igénytelen növény, hosszú ideig díszít a nyári hőségben is.

Adj egy kis könnyedséget és lebegő lila színt kerted ágyásaihoz a 'Vanity' Ernyős verbénával!

A buglyos fátyolvirág Kelet-Európa és Közép-Ázsia szárazabb rétjeiről és nyílt területeiről származó, középmagas, erőteljes évelő növény. Finoman elágazó szárain tömött, gömbszerű bugákban nyílnak apró, hófehér virágai, amelyek nyár elejétől közepéig sűrű, fátyolszerű hatást keltenek. A ‘Snowflake’ fajta különlegessége a telt virágzat, amely kifejezetten gazdag és tartós díszítőértéket biztosít.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, lehetőleg meszes talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A buglyos fátyolvirág a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, szárazabb talajokon, ahol más évelők gyakran visszafogottabban növekednek.

A növény gondozása egyszerű. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása nem feltétlenül szükséges, de rendezettebb megjelenést adhat, és segíthet meghosszabbítani a virágzási időt.

A virágzás után a lombozat visszafogott marad, de a növény szerkezete sokáig megőrzi dekoratív jellegét. A tél folyamán a buglyos fátyolvirág teljesen télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést rosszul visel, ezért végleges helyét érdemes előre megfontoltan kiválasztani.

A buglyos fátyolvirág kiváló választás prérikertekbe, romantikus évelőágyásokba és vágott virágnak is. Fehér virágzata különösen szépen érvényesül rózsák, kasvirágok, díszfüvek és más karakteres megjelenésű évelők mellett.

A 0,05 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később gazdagon virágzó, elegáns, hosszú életű fátyolvirág-állomány alakítható ki.

A bársonyos kakukkszegfű Dél-Európa szárazabb, köves területeiről származó évelő növény, amelyet elsősorban ezüstösen molyhos levelei és kontrasztos virágzata miatt ültetnek. Az ‘Alba’ fajta különlegessége a hófehér virágok megjelenése, amelyek nyár elejétől közepéig nyílnak, és finom, világos színfoltot alkotnak a szürkés lomb fölött. A növény egyszerű, természetes szépsége miatt sokféle kertstílusba jól illeszkedik.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A bársonyos kakukkszegfű a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, meszes talajokon, ahol más évelők gyakran kevésbé teljesítenek jól.

A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy kétnyáriként viselkedik, ugyanakkor könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágok eltávolításával rendezettebb megjelenés érhető el, és az önvetés mértéke is szabályozható.

A virágzás után az ezüstös lomb többnyire megmarad, és a szezon nagy részében díszítőértékkel bír. A tél folyamán a növény jó télállóságú, általában nem igényel takarást. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása és a tő enyhe visszavágása segíti az új hajtások fejlődését. Ha a tövek idővel elöregednek, az önvetésből könnyen pótolhatók.

A bársonyos kakukkszegfű ‘Alba’ kiváló választás sziklakertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba, prérikertekbe és természetes hatású beültetésekbe. Világos virágai különösen szépen érvényesülnek díszfüvek, zsályák, kasvirágok és más élénkebb színű évelők mellett.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később dekoratív, könnyen fenntartható, természetes hatású állomány alakítható ki.

A chilei gyömbérgyökér Dél-Amerika hűvösebb, hegyvidéki rétjeiről származó évelő növény. Telt, élénk vörös virágairól ismert, amelyek erőteljes színfoltot adnak az évelőágyásokban. Kompakt, rendezett habitusú, dús lombozata és felálló virágszárai miatt klasszikus és természetes stílusú kertekben egyaránt jól érvényesül.

A vetést tavasszal érdemes elvégezni jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajba. A magokat vékonyan takarjuk, majd a csírázás idején tartsuk a talajt egyenletesen nedvesen. A csírázás 16–20 °C között a legbiztosabb. A chilei gyömbérgyökér napos és félárnyékos fekvésben is szépen fejlődik, különösen ott, ahol a talaj nem szárad ki tartósan. A palánták gyorsan erős, bokros tövekké fejlődnek.

A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre kevéssé érzékeny, és megfelelő körülmények között hosszú életű. Az elnyílt virágok rendszeres eltávolítása jelentősen meghosszabbítja a virágzási időszakot, és újabb bimbók képződését serkenti. A nyári melegben a lomb átmenetileg visszahúzódhat, de őszre friss leveleket hoz.

A tél folyamán a chilei gyömbérgyökér föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, de a fiatal tövek körül vékony mulcsréteg ajánlott a gyökérzóna védelmére. Tavasszal az elszáradt levelek és szárak eltávolítása szükséges, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók, ami a virágzás bőségét is fenntartja.

A chilei gyömbérgyökér kiváló választás évelőágyásokba, romantikus kertrészekbe és vágókertbe is. Élénk vörös virágai szépen társíthatók díszfüvekkel, harangvirágokkal, zsályákkal és más üde talajt kedvelő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később gazdagon virágzó, tartós, látványos állomány alakítható ki.

A bíbor kasvirág Észak-Amerika prérijeinek jellegzetes évelő növénye, amely kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően a kertben is hosszú életű és stabil. A ‘Magnus’ fajta nemesített változat, amely különösen nagy méretű, intenzív bíbor-rózsaszín virágairól ismert. A szirmok szinte vízszintesen állnak, így a virágok kifejezetten szabályos, erőteljes megjelenésűek, és jól láthatók távolabbról is.

A vetést tavasszal vagy ősszel érdemes elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A bíbor kasvirág a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Legszebben tápanyagban közepesen gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon nő.

A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre kevéssé érzékeny, és erős, hosszú életű töveket képez. A virágzás nyár közepétől kora őszig tart. Az elnyílt virágfejek eltávolításával a virágzás meghosszabbítható, de a magérlelő virágfejek ősszel és télen is dekoratívak, valamint a madarak számára táplálékot biztosítanak.

A tél folyamán a bíbor kasvirág föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de friss telepítés esetén a gyökérzóna köré terített vékony mulcsréteg segíthet. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók, ami segít megőrizni a fajta erőteljes virágzását.

A ‘Magnus’ kiváló választás prérikertekbe, modern évelőágyásokba, beporzóbarát kertekbe és vágókertekbe is. Különösen jól társítható díszfüvekkel, zsályákkal, menyecskeszemekkel, cickafarkkal és más napfénykedvelő évelőkkel, ahol markáns, mégis harmonikus összhatást teremt.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később erőteljes, hosszan virágzó, egységes megjelenésű kasvirágállomány alakítható ki.

A lózsálya Európa és Nyugat-Ázsia száraz gyepein és erdőszélein őshonos évelő faj, amely aromás leveleivel és hosszú, örvökben nyíló virágzatával díszíti a kertet. Erőteljes bokrot képez, és megbízhatóan virágzik a nyár folyamán. Természetközeli ágyásokban, prérikertekben és szárazságtűrő ültetésekben különösen jól mutat, és magas nektártartalma miatt kedvelt a beporzók körében.

A vetést tavasszal érdemes elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékony talajréteggel kell takarni, majd mérsékelten nedvesen tartani a csírázás idején. A 18–22 °C közötti hőmérséklet kedvez a gyors csírázásnak. A növény a napos fekvést és a meleg mikroklímát kedveli, de félárnyékban is jól fejlődik, ha a talaj nem marad tartósan nedves. A talajjal szemben nem igényes, a szegényebb, köves vagy homokos talajokat is jól tolerálja.

A lózsálya gondozása egyszerű: a növény kiváló szárazságtűrő, és csak a friss telepítés után igényel rendszeres öntözést. Betegségekre kevéssé érzékeny, és gyorsan fejlődő, stabil töveket képez. A virágzás után az elnyílt virágfüzérek eltávolítása serkentheti az újabb virágzást és rendezettebb habitust eredményez. Ha szeretnénk a természetes önvetést elősegíteni, néhány virágzatot hagyhatunk magot érlelni.

A lózsálya télálló, a hideg hónapok során föld feletti részei visszahúzódnak. Téli takarást általában nem igényel, bár a fiatal tövek köré terített könnyű mulcsréteg segíthet a gyökérzóna védelmében. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása az első teendő, amely után a növény erőteljesen újrahajt. A tavasszal végzett tőosztás fiatalításra és szaporításra is alkalmas.

A lózsálya sokoldalúan használható prérikertek, száraz évelőágyások, lejtők, beporzóbarát kertek vagy mediterrán jellegű ültetések elemeként. Lila virágfüzérei remekül társíthatók cickafarkkal, díszfüvekkel, zsályafajokkal és más szárazságtűrő évelőkkel, így változatos, harmonikus kompozíciók építhetők vele.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több tucat palánta nevelésére, így egy kisebb vagy közepes méretű évelőágyás beültetéséhez is megfelelő mennyiséget biztosít.

A kék iringó Közép- és Kelet-Európa szárazabb rétjeiről és nyílt területeiről származó, középmagas évelő növény. Felálló, elágazó szárain gömbölyű, acélkék virágfejek jelennek meg, amelyek merev, szúrós murvalevelekkel együtt markáns, szoborszerű hatást keltenek. Szürkészöld lombja és különleges textúrája miatt virágzás előtt és után is díszítőértékű.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, akár homokos vagy meszes talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható, de gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös lehet. A kék iringó a teljes napsütést kedveli, félárnyékban kevésbé kompakt formát vesz fel.

A növény gondozása minimális beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. A túl tápanyagban gazdag talaj laza, megnyúlt növekedést okozhat, ezért inkább soványabb körülmények között mutatja a legszebb formáját. Az elnyílt virágfejek levágása nem szükséges, mivel szárítva és a kertben is dekoratívak.

A virágzás után a virágfejek ősszel és télen is díszítőértékűek maradhatnak. A tél folyamán a kék iringó teljesen télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést rosszul visel, ezért végleges helyét célszerű előre megfontoltan kiválasztani.

A kék iringó kiváló választás prérikertekbe, sziklakertbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és modern, strukturált beültetésekbe. Különösen jól társítható díszfüvekkel, cickafarkkal, kasvirágokkal, zsályákkal és más napfénykedvelő, szárazságtűrő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később karakteres megjelenésű, hosszú életű, szárazságtűrő iringóállomány alakítható ki.

A nagy völgycsillag Közép- és Dél-Európa hegyvidéki rétjeiről és ligetes területeiről származó, középmagas évelő növény. Jellegzetes, csillagszerű virágai valójában apró virágok összességei, amelyeket finom, színes murvalevelek vesznek körül. A ‘Rose Symphony’ változat különlegessége a harmonikus rózsaszín árnyalat, amely egyszerre visszafogott és feltűnő, így romantikus és természetközeli kertekben egyaránt jól érvényesül.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt folyamatosan enyhén nedvesen tartani. A csírázás gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös lehet. A nagy völgycsillag félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, de napos helyen is megél, ha a talaj nem szárad ki.

A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes, az egyenletes vízellátást meghálálja, de a pangó vizet nem kedveli. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Virágzása nyár elejétől közepéig tart, de az elnyílt virágfejek eltávolításával gyakran másodvirágzásra ösztönözhető, így a díszítőérték meghosszabbítható.

A virágzás után a lombozat sokáig dekoratív marad. A tél folyamán a nagy völgycsillag föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása után a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 4–5 évente tőosztással fiatalíthatók.

A nagy völgycsillag kiváló választás félárnyékos évelőágyásokba, erdőkertbe és természetközeli beültetésekbe. Finom virágzata különösen szépen társítható harangvirágokkal, tüdőfűvel, páfrányokkal, díszfüvekkel és más árnyéktűrő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később elegáns, hosszan díszítő, természetes hatású völgycsillagállomány alakítható ki.

Az aranycsipke Kelet-Ázsia nyílt rétjeiről és dombvidéki területeiről származó, középmagas évelő növény. Finoman szeldelt levelei laza, természetes habitust alkotnak, míg nyár elején megjelenő, apró virágokból álló bugái légies, áttört hatást keltenek az évelőágyásokban. Visszafogott színvilága miatt kiváló háttérnövény, amely kiemeli a mellette virágzó élénkebb színű fajokat.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az aranycsipke a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Közepesen tápanyagellátott talajokon mutatja a legszebb formáját.

A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, a már begyökeresedett tövek jól tűrik a rövidebb száraz időszakokat is. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, de természetes hatású kertekben a magérlelés meghagyható.

A virágzás után a lombozat hosszú ideig díszítőértékű marad. A tél folyamán az aranycsipke föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása után a növény megbízhatóan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.

Az aranycsipke kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és könnyed szerkezetű beültetésekbe. Finom megjelenése jól társítható díszfüvekkel, macedón varfűvel, kasvirágokkal, kúpvirágokkal és más napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, finoman virágzó, hosszú életű aranycsipkeállomány alakítható ki.

Az őszi margitvirág Délkelet-Európa és Nyugat-Ázsia területeiről származó, rövid életű évelő vagy gyakran egynyáriként viselkedő növény. Bokros, elágazó habitusú, finoman szeldelt, világoszöld levelekkel. Apró, százszorszépszerű virágai nyár elejétől egészen őszig folyamatosan megjelennek, így hosszan biztosítanak díszítőértéket és nektárforrást.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az őszi margitvirág a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Közepesen tápanyagellátott talajokon növekszik a legszebben.

A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Jól tűri a szárazabb időszakokat, de az egyenletes vízellátást meghálálja. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, valamint segíthet az önvetés mértékének szabályozásában.

A virágzás után az őszi margitvirág sokáig megőrzi zöld lombját. A tél folyamán a növény föld feletti részei visszahúzódhatnak vagy elszáradhatnak, de enyhébb teleken részben zöld maradhat. Jó télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása elegendő, a növény gyakran önvetéssel biztosítja az utánpótlást.

Az őszi margitvirág kiváló választás vadvirágos kertekbe, természetközeli évelőágyásokba, fűszer- és gyógynövénykertekbe, valamint beporzóbarát ültetésekbe. Szépen társítható zsályákkal, macedón varfűvel, kasvirágokkal, díszfüvekkel és más könnyed megjelenésű évelőkkel.

A 0,3 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszan virágzó margitvirágállomány alakítható ki.

A lila ökörfarkkóró Európa és Nyugat-Ázsia szárazabb rétjeinek, domboldalainak jellegzetes, középmagas évelő növénye. A ‘Mixed Colours’ változat különlegessége, hogy magról nevelve többféle virágszín jelenik meg: a mélylilától és bíboros árnyalatoktól a rózsaszínen át egészen a halványabb tónusokig. Karcsú virágszárai és egyszerű, mégis elegáns virágai természetes, légies megjelenést adnak a kertnek.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C közötti hőmérsékleten megbízható. A lila ökörfarkkóró a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik tápanyagban szegényebb, meszes talajokon, ahol más évelők gyakran visszafogottabban növekednek.

A növény gondozása egyszerű. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy kétnyáriként viselkedik, ugyanakkor könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágszárak eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzást, valamint segít a növény erejének megőrzésében.

A virágzás után a lombozat többnyire megmarad, és a növény egész szezonban rendezett képet mutat. A tél folyamán jó télállóságú, általában nem igényel takarást. Tavasszal az elszáradt virágszárakat és leveleket vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Ha a tövek idővel elöregednek, az önvetés természetes módon biztosítja az utánpótlást.

A lila ökörfarkkóró kiváló választás prérikertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és természetes hatású beültetésekbe. Szépen társítható díszfüvekkel, kasvirágokkal, kúpvirágokkal, zsályákkal és más napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később változatos színű, természetes hatású, hosszan virágzó ökörfarkkóró-állomány alakítható ki.

Az égőszerelem Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia rétjeiről és ligetes területeiről származó, erőteljes évelő növény. Felálló, merev szárain tömött, élénkvörös virágzatokat hoz, amelyek nyár elejétől közepéig díszítenek. Karakteres színe és egyszerű, határozott formája miatt a kertben könnyen fókuszponttá válik, miközben természetes hatású beültetésekben is jól érvényesül.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C közötti hőmérsékleten megbízható. Az égőszerelem a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Legszebben tápanyagban közepesen gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon nő.

A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, de a rövidebb száraz időszakokat jól átvészeli. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. Az elnyílt virágfejek eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, és segíthet az önvetés mérséklésében, de természetes kertekben a magérlelés meghagyható.

A tél folyamán az égőszerelem föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.

Az égőszerelem kiváló választás évelőágyásokba, vidéki és romantikus kertekbe, valamint természetközeli beültetésekbe. Élénk vörös színe különösen szépen érvényesül díszfüvek, kasvirágok, harangvirágok és más nyári évelők mellett.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később élénk színű, látványos, hosszú életű évelőállomány alakítható ki.

A csillagfürt Észak-Amerika és Európa egyes területein őshonos fajokra visszavezethető, nemesített évelő növénycsoport. A Russell-sorozat a csillagfürtök egyik legismertebb változata, amely a különböző árnyalatú – kék, lila, rózsaszín, piros, sárga és fehér – virágok keverékét adja. Erőteljes, felálló virágfürtjei és tenyérszerű levelei markáns, mégis elegáns megjelenést kölcsönöznek a kertnek.

A vetést kora tavasszal vagy késő nyáron érdemes elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat kb. 1–2 cm mélyre kell vetni, majd a talajt a csírázás idején mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C között megbízható. A csillagfürt napos vagy világos félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, és a kissé savanyú, tápanyagban közepesen gazdag talajokat kedveli. A meszes talajokat kevésbé tolerálja.

A növény gondozása mérsékelt odafigyelést igényel. Közepes vízigényű, a tartós kiszáradást rosszul viseli, ugyanakkor a pangó vizet sem tűri. Gyökerein nitrogénmegkötő baktériumok élnek, így a talajt is javítja. Az elnyílt virágfürtök eltávolítása gyakran másodvirágzásra ösztönzi a növényt, és segít megőrizni a tövek erejét. Betegségekre általában kevéssé érzékeny, de a jó légmozgású ültetési hely előnyös.

A virágzás után a csillagfürt lombja nyár közepére visszahúzódhat, ez természetes jelenség. Ilyenkor a tövek köré ültetett más évelők takarhatják a visszahúzódó részeket. A tél folyamán a növény föld feletti részei elszáradnak; jó télálló, de fiatal tövek esetében vékony mulcsréteg ajánlott. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény újrahajt. A csillagfürt nem kedveli az átültetést, ezért végleges helyét célszerű előre megválasztani.

A csillagfürt kiváló választás prérikertekbe, romantikus évelőágyásokba és természetközeli kertekbe. Látványos párost alkot díszfüvekkel, kasvirágokkal, harangvirágokkal és zsályákkal, miközben a beporzó rovarok számára is értékes táplálékforrás.

Az 1 grammos kiszerelés elegendő több tucat növény nevelésére, amelyekből változatos színű, erőteljes, hosszú életű csillagfürt-állomány alakítható ki.

Az örménygyökér Európa és Nyugat-Ázsia nedvesebb rétjeiről, ligetes területeiről származó, nagytermetű évelő növény. Vastag szárai, nagy, érdes tapintású levelei és élénksárga, fészkes virágai miatt a kertben erőteljes, kissé vad hatást kelt. Virágzása nyár közepétől a nyár végéig tart, ekkor a magasra emelkedő virágszárak messziről is feltűnőek.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, humuszban gazdag, üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a talajt a csírázás idején egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten a legmegbízhatóbb. Az örménygyökér napos és félárnyékos fekvésben is jól fejlődik, de különösen ott érzi jól magát, ahol a talaj nem szárad ki tartósan.

A növény gondozása mérsékelt odafigyelést igényel. Vízigénye közepes, az üde talajt meghálálja, de a pangó vizet kerülni kell. Betegségekre általában nem érzékeny, és erőteljes, hosszú életű töveket képez. A virágzás után az elnyílt virágfejek eltávolíthatók, ha rendezettebb megjelenést szeretnénk, de a magérlelés is megengedhető természetes kertekben.

A tél folyamán az örménygyökér föld feletti részei teljesen visszahúzódnak. Jól télálló, takarást általában nem igényel, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segíthet a gyökérzóna védelmében. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása után a növény erőteljesen újrahajt. Nagy mérete miatt átültetése ritkán szükséges, tőosztással 3–4 évente fiatalítható.

Az örménygyökér kiváló választás gyógynövénykertekbe, természetközeli évelőágyásokba, erdőkert jellegű beültetésekbe és olyan kertrészekre, ahol erőteljes, nagy lombú évelőre van szükség. Jól társítható ligulariával, réti iszalaggal, magas díszfüvekkel és más üde talajt kedvelő növényekkel.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később nagy termetű, látványos, hosszú életű örménygyökér-állomány alakítható ki.

A szibériai hamuvirág Észak- és Kelet-Európa, valamint Szibéria üde rétjeinek és lápréteinek évelő növénye. Természetes élőhelyén hűvös, nedves környezetben él, ahol termetével és élénksárga, keskeny füzérvirágzataival messziről is feltűnő. Nagy, fényes levelei és egyenes szárú, verticalitást adó virágzata miatt a kertben markáns, mégis harmonikus megjelenést biztosít.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, humuszban gazdag, üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd gondoskodni kell folyamatos, mérsékelt talajnedvességről. A csírázáshoz 16–20 °C körüli hőmérséklet az ideális. A növény a félárnyékos fekvést kedveli, és különösen jól fejlődik ott, ahol a talaj állandóan enyhén nedves. Napos helyen lassabban fejlődik, és több vizet igényel.

A szibériai hamuvirág gondozása rendszeres öntözést igényel, főként a nyári hónapokban. Kedveli az üde, hűvös talajt, és hálás a tápanyagban gazdag környezetért. Betegségekre kevéssé érzékeny, de a meleg, száraz helyeken gyengébben teljesít. A virágzást követően az elnyílt szárak eltávolítása rendezettebb megjelenést biztosít, és segít a növény energiájának visszaterelésében a gyökérzet felé. Ha magfogás a cél, néhány virágzatot érdemes meghagyni.

A tél folyamán a szibériai hamuvirág visszahúzódik, és a föld feletti részek elszáradnak. Jó télálló, de a fiatal töveket érdemes vékony mulccsal védeni a hótakaró nélküli fagyok ellen. Tavasszal az elszáradt szárrészek eltávolítása és a talaj fellazítása elősegíti a gyors és erőteljes újrahajtást. A növény időnként tőosztással fiatalítható, amely egyúttal segít megőrizni a dús növekedést.

A szibériai hamuvirág kiváló választás üde évelőágyásokba, árnyasabb vízpartokra, erdőkertbe vagy olyan helyekre, ahol különleges, függőleges struktúrájú évelőre van szükség. Lombozata és virágzata jól társítható páfrányokkal, árnyékliliomokkal, bőrlevelűekkel és más üde talajt kedvelő növényekkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből idővel hosszan virágzó, nagytermetű évelő állomány alakítható ki.