Barnabás kedvenc évelői EXTRA vetőmagcsomag

Ez a vetőmag remek választás, ha egy hosszan tartó, dekoratív lombú évelőt keresel, ami árnyékos és nedves talajban érzi magát a legjobban. A tűzeső tökéletes háttérnövényként is funkcionál más virágok mellett, és csoportosan ültetve különösen jól mutat. Termesztheted cserepekben, balkonládákban és virágágyásokban egyaránt. Évente többször is hozhat virágot, és ugyanazon a helyen több éven keresztül is jól fejlődik.

A vetőmag nagyon apró (kb. 25000 mag/gramm), ezért a vetést palántaneveléssel javasolt végezni. Vesd el a magokat április és június között cserépbe vagy tálcára. A fiatal növényeket április-májusban ültetheted ki a végleges helyükre, 30×40 cm-es térállásba. Virágzási ideje június-július, amikor is a varázslatos harangvirágok megjelennek. A tűzeső jól tűri a hideget, de a téli takarás extrém hideg telek esetén ajánlott lehet, különösen, ha nedves a talaj.

A 3 Órás Kert Vérvörös Tűzeső vetőmagjával egy igazán sokoldalú, dekoratív lombú évelőt kapsz, ami a harang alakú virágokkal ad egyedi megjelenést a kertednek. Ha egy árnyékos sarokba keresel látványos növényt, ami éveken át szép marad, megtaláltad!

Ez a különleges cserje remek választás mind szoliter növénynek, mind virágágyásba ültetve, ahol a többi virággal együtt lenyűgöző kompozíciót alkot. A virágzat formája az orgonáéra emlékeztet, ami igazi különlegesség a nyári kertben. A legjobb fejlődés érdekében ültesd szélvédett, világos helyre. A talaj szempontjából a termékeny és enyhén savanyú közeget kedveli. Fontos tudnod, hogy a budleja a növekedés második évében kezd el virágozni, és a magoncokat a faiskolából érdemes 2−3 éves korukban a végleges helyükre kiültetni. Jól érzi magát napos helyen és félárnyékban is. Mivel a Nyáriorgona évelő cserje, de a teleltetése takarást igényel, különösen a hidegebb telű területeken gondoskodj a téli védelemről, hogy évről évre gyönyörködhess a virágözönben. A 3 Órás Kert Nyáriorgona vetőmagjával egy mézillatú, látványos cserjét nevelhetsz, ami nyáron a pillangók kedvence lesz. Ha egy dekoratív, évelő hátteret szeretnél a kertedbe, ami júliustól a fagyokig virágzik, ez a növény kiváló választás!

Ha egy tartós, igénytelen és sokoldalú díszfüvet keresel, ami szinte bárhol jól érzi magát, a Gyepes Sédbúza remek választás. Kiválóan alkalmas virágágyások szegélyezésére és nagyszerűen kiegészíti az élénk színű virágokat a háttérben. Lényeges előnye, hogy napos és félárnyékos helyeken egyaránt jól fejlődik.

A magokat elvetheted áprilisban palántának vagy májusban közvetlenül a talajba, az optimális fejlődéshez hagyd meg a 30 cm tőtávolságot. Mivel évelő, évekig számíthatsz a díszítő hatására.

A 3 Órás Kert Gyepes Sédbúza 'Goldschleier' vetőmagjával egy 30−60 cm magas, csomós évelő díszfüvet nevelhetsz, amely napos és félárnyékos kertrészekre is tökéletes. Alkalmas szegélyezésre és élénk színű virágok kiemelésére a június-júliusi virágzás idején!

A Mexikói Árvalányhaj ideális választás, ha egy napos helyet kedvelő, szárazságtűrő növényt keresel. Legjobban a könnyebb, vízáteresztő talajban érzi magát, és a szeles, nyitott virágágyásokban fejti ki leginkább a varázsát. Bátran télálló, és takarás nélkül is átvészeli a hideg hónapokat, megőrizve dekoratív hatását egészen tavaszig, amikor érdemes eltávolítani a tavalyi lombozatot.

Ültetése esetén tartsd a 60x60 cm-es távolságot, és ne számíts gyors növekedésre, ugyanis 3−4 évig is elélhet ugyanazon a helyen. Már 30 maggal is beültethetsz egy 3−5 m2-es területet!

A 3 Órás Kert Vékonyszálú Árvalányhaj (Mexikói Árvalányhaj) vetőmagjával egy szárazságtűrő, évelő díszfüvet telepíthetsz, amelynek tollszerű bugái a nyár második felében adnak misztikus, hullámzó hatást a napos kertrészeknek. Tökéletes választás modern, naturalista kerttervezéshez és fedetlen téli díszítéshez is!

Ez a díszfű a legnépszerűbb fajták közé tartozik, mivel finom textúrájával eleganciát csempész a kerti kompozíciókba. Virágzási ideje július-augusztus között van, de a díszítőértékét egészen télig megőrzi.

A magokat elvetheted március-áprilisban palántának, vagy októberben közvetlenül a szabadba. Mivel évelő növény, évekig élvezheted a szépségét, de a teljes napot kedveli. Jól tűri a szárazságot, ami nagyszerű tulajdonság a gondozásmentes kertekben. Ültetéskor a 70x70 cm távolságot tartsd be, hogy a növény szépen tudjon fejlődni.

Alakíts ki könnyed, lágy hangulatot a kertedben a Mexikói árvalányhajjal, ami folyamatosan mozgásban tartja a kerti látványt.

A buglyos fátyolvirág Kelet-Európa és Közép-Ázsia szárazabb rétjeiről és nyílt területeiről származó, középmagas, erőteljes évelő növény. Finoman elágazó szárain tömött, gömbszerű bugákban nyílnak apró, hófehér virágai, amelyek nyár elejétől közepéig sűrű, fátyolszerű hatást keltenek. A ‘Snowflake’ fajta különlegessége a telt virágzat, amely kifejezetten gazdag és tartós díszítőértéket biztosít.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, lehetőleg meszes talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A buglyos fátyolvirág a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, szárazabb talajokon, ahol más évelők gyakran visszafogottabban növekednek.

A növény gondozása egyszerű. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása nem feltétlenül szükséges, de rendezettebb megjelenést adhat, és segíthet meghosszabbítani a virágzási időt.

A virágzás után a lombozat visszafogott marad, de a növény szerkezete sokáig megőrzi dekoratív jellegét. A tél folyamán a buglyos fátyolvirág teljesen télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést rosszul visel, ezért végleges helyét érdemes előre megfontoltan kiválasztani.

A buglyos fátyolvirág kiváló választás prérikertekbe, romantikus évelőágyásokba és vágott virágnak is. Fehér virágzata különösen szépen érvényesül rózsák, kasvirágok, díszfüvek és más karakteres megjelenésű évelők mellett.

A 0,05 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később gazdagon virágzó, elegáns, hosszú életű fátyolvirág-állomány alakítható ki.

A bársonyos kakukkszegfű Dél-Európa szárazabb, köves területeiről származó évelő növény, amelyet elsősorban ezüstösen molyhos levelei és kontrasztos virágzata miatt ültetnek. Az ‘Alba’ fajta különlegessége a hófehér virágok megjelenése, amelyek nyár elejétől közepéig nyílnak, és finom, világos színfoltot alkotnak a szürkés lomb fölött. A növény egyszerű, természetes szépsége miatt sokféle kertstílusba jól illeszkedik.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A bársonyos kakukkszegfű a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, meszes talajokon, ahol más évelők gyakran kevésbé teljesítenek jól.

A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy kétnyáriként viselkedik, ugyanakkor könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágok eltávolításával rendezettebb megjelenés érhető el, és az önvetés mértéke is szabályozható.

A virágzás után az ezüstös lomb többnyire megmarad, és a szezon nagy részében díszítőértékkel bír. A tél folyamán a növény jó télállóságú, általában nem igényel takarást. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása és a tő enyhe visszavágása segíti az új hajtások fejlődését. Ha a tövek idővel elöregednek, az önvetésből könnyen pótolhatók.

A bársonyos kakukkszegfű ‘Alba’ kiváló választás sziklakertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba, prérikertekbe és természetes hatású beültetésekbe. Világos virágai különösen szépen érvényesülnek díszfüvek, zsályák, kasvirágok és más élénkebb színű évelők mellett.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később dekoratív, könnyen fenntartható, természetes hatású állomány alakítható ki.

A kék iringó Közép- és Kelet-Európa szárazabb rétjeiről és nyílt területeiről származó, középmagas évelő növény. Felálló, elágazó szárain gömbölyű, acélkék virágfejek jelennek meg, amelyek merev, szúrós murvalevelekkel együtt markáns, szoborszerű hatást keltenek. Szürkészöld lombja és különleges textúrája miatt virágzás előtt és után is díszítőértékű.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, akár homokos vagy meszes talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható, de gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös lehet. A kék iringó a teljes napsütést kedveli, félárnyékban kevésbé kompakt formát vesz fel.

A növény gondozása minimális beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. A túl tápanyagban gazdag talaj laza, megnyúlt növekedést okozhat, ezért inkább soványabb körülmények között mutatja a legszebb formáját. Az elnyílt virágfejek levágása nem szükséges, mivel szárítva és a kertben is dekoratívak.

A virágzás után a virágfejek ősszel és télen is díszítőértékűek maradhatnak. A tél folyamán a kék iringó teljesen télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést rosszul visel, ezért végleges helyét célszerű előre megfontoltan kiválasztani.

A kék iringó kiváló választás prérikertekbe, sziklakertbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és modern, strukturált beültetésekbe. Különösen jól társítható díszfüvekkel, cickafarkkal, kasvirágokkal, zsályákkal és más napfénykedvelő, szárazságtűrő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később karakteres megjelenésű, hosszú életű, szárazságtűrő iringóállomány alakítható ki.

Az őszi napfényvirág Észak-Amerika prérijeiről és üde rétjeiről származó, középmagas évelő növény. Felálló, erős szárain tömegesen jelennek meg a fészkes virágok, amelyek a ‘Helena Red Shades’ változatnál a vörös, réz és narancs különböző árnyalataiban pompáznak. Virágzása a nyár végén kezdődik, amikor sok más évelő már elvirágzott, így fontos szerepet tölt be az őszi kert színvilágában.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az őszi napfényvirág napos fekvésben fejlődik a legszebben, de világos félárnyékban is megél, ha a talaj nem szárad ki.

A növény gondozása egyszerű, de a megfelelő vízellátásra érzékeny. Vízigénye közepes–magas, a tartós szárazságot rosszul viseli. A pangó vizet ugyanakkor kerülni kell. Betegségekre ritkán érzékeny, erős, bokros töveket képez. Az elnyílt virágfejek eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzást, és rendezettebb megjelenést ad az ágyásnak.

A virágzás után a lombozat még egy ideig díszítőértékű marad. A tél folyamán az őszi napfényvirág föld feletti részei elszáradnak. Jól télálló, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók, ami a bő virágzást is elősegíti.

Az őszi napfényvirág kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és beporzóbarát ültetésekbe. Meleg színei különösen jól társíthatók kúpvirágokkal, kasvirágokkal, díszfüvekkel, őszirózsákkal és más későn virágzó évelőkkel.

A 0,01 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később színpompás, hosszan virágzó, erőteljes őszi napfényvirág-állomány alakítható ki.

A bíborlevelű bugatölcsér Észak-Amerika prérijeinek és nyílt rétjeinek évelő növénye, amely különösen dekoratív lombja miatt vált kedveltté a kertekben. A ‘Husker Red Superior Strain’ változat mély bordó árnyalatú leveleivel már kora tavasztól erős vizuális hangsúlyt ad, amelyet nyár elején megjelenő, halvány rózsaszínes-fehér, harang alakú virágai finoman ellensúlyoznak. Felálló szárain a virágok légies fürtökben nyílnak, természetes, mégis rendezett megjelenést biztosítva.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható, de a magok gyakran hideghatást igényelnek, ezért az őszi vetés vagy az előzetes rétegezés előnyös lehet. A bíborlevelű bugatölcsér a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is megél, ha a talaj nem túl nedves.

A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, de a már begyökeresedett tövek jól tűrik a rövidebb száraz időszakokat is. A pangó vizet nem viseli el, ezért a jó vízelvezetés kiemelten fontos. Betegségekre ritkán érzékeny, és megfelelő körülmények között stabil, több évig díszítő töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, és segíthet meghosszabbítani a virágzási időt.

A virágzás után a lomb továbbra is dekoratív marad, egészen az őszi időszakig. A tél folyamán a bíborlevelű bugatölcsér jó télálló, de érzékeny lehet a téli nedvességre, ezért laza, jól szellőző talaj ajánlott. Friss telepítésnél vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt.

A bíborlevelű bugatölcsér kiváló választás prérikertekbe, modern évelőágyásokba és természetes hatású beültetésekbe. Sötét lombja különösen szépen érvényesül világos virágú évelők, díszfüvek, kasvirágok és zsályák társaságában.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később karakteres megjelenésű, elegáns, hosszú életű bugatölcsérállomány alakítható ki.

A nagy völgycsillag Közép- és Dél-Európa hegyvidéki rétjeiről és ligetes területeiről származó, középmagas évelő növény. Jellegzetes, csillagszerű virágai valójában apró virágok összességei, amelyeket finom, színes murvalevelek vesznek körül. A ‘Rose Symphony’ változat különlegessége a harmonikus rózsaszín árnyalat, amely egyszerre visszafogott és feltűnő, így romantikus és természetközeli kertekben egyaránt jól érvényesül.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt folyamatosan enyhén nedvesen tartani. A csírázás gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös lehet. A nagy völgycsillag félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, de napos helyen is megél, ha a talaj nem szárad ki.

A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes, az egyenletes vízellátást meghálálja, de a pangó vizet nem kedveli. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Virágzása nyár elejétől közepéig tart, de az elnyílt virágfejek eltávolításával gyakran másodvirágzásra ösztönözhető, így a díszítőérték meghosszabbítható.

A virágzás után a lombozat sokáig dekoratív marad. A tél folyamán a nagy völgycsillag föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása után a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 4–5 évente tőosztással fiatalíthatók.

A nagy völgycsillag kiváló választás félárnyékos évelőágyásokba, erdőkertbe és természetközeli beültetésekbe. Finom virágzata különösen szépen társítható harangvirágokkal, tüdőfűvel, páfrányokkal, díszfüvekkel és más árnyéktűrő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később elegáns, hosszan díszítő, természetes hatású völgycsillagállomány alakítható ki.

A magyar sóvirág a Kárpát-medence szikes területeinek jellegzetes, őshonos évelő növénye. Természetes élőhelyén szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott, ezért a kertben is rendkívül ellenálló és megbízható faj. Alacsony levélrózsájából nyár közepén finom elágazású, légies virágszárak emelkednek ki, amelyeken apró, lilás árnyalatú virágok tömege jelenik meg, fátyolszerű hatást keltve.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, akár homokos talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A magyar sóvirág a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik tápanyagban szegényebb, szárazabb talajokon, ahol más évelők kevésbé boldogulnak.

A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Kifejezetten szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Virágzása nyár közepétől a nyár végéig tart. Az elnyílt virágzatok eltávolítása nem szükséges, a virágfejek szárítva is dekoratívak, és a növény természetes szerkezetet ad az ágyásnak.

A virágzás után a lombozat visszafogott marad, a virágszárak pedig ősszel és télen is díszítőértékűek lehetnek. A tél folyamán a magyar sóvirág teljesen télálló, takarást nem igényel. Tavasszal az elszáradt virágszárak visszavágása elegendő, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést nem kedveli, ezért végleges helyét célszerű előre megfontoltan kiválasztani.

A magyar sóvirág kiváló választás sziklakertbe, prérikertbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és természetvédelmi jellegű beültetésekbe. Finom virágzata különösen szépen társítható díszfüvekkel, cickafarkkal, zsályákkal és más száraz élőhelyeket kedvelő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszú életű, különleges megjelenésű magyar sóvirágállomány alakítható ki.

Az aranycsipke Kelet-Ázsia nyílt rétjeiről és dombvidéki területeiről származó, középmagas évelő növény. Finoman szeldelt levelei laza, természetes habitust alkotnak, míg nyár elején megjelenő, apró virágokból álló bugái légies, áttört hatást keltenek az évelőágyásokban. Visszafogott színvilága miatt kiváló háttérnövény, amely kiemeli a mellette virágzó élénkebb színű fajokat.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az aranycsipke a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Közepesen tápanyagellátott talajokon mutatja a legszebb formáját.

A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, a már begyökeresedett tövek jól tűrik a rövidebb száraz időszakokat is. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, de természetes hatású kertekben a magérlelés meghagyható.

A virágzás után a lombozat hosszú ideig díszítőértékű marad. A tél folyamán az aranycsipke föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása után a növény megbízhatóan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.

Az aranycsipke kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és könnyed szerkezetű beültetésekbe. Finom megjelenése jól társítható díszfüvekkel, macedón varfűvel, kasvirágokkal, kúpvirágokkal és más napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, finoman virágzó, hosszú életű aranycsipkeállomány alakítható ki.

A lila ökörfarkkóró Európa és Nyugat-Ázsia szárazabb rétjeinek, domboldalainak jellegzetes, középmagas évelő növénye. A ‘Mixed Colours’ változat különlegessége, hogy magról nevelve többféle virágszín jelenik meg: a mélylilától és bíboros árnyalatoktól a rózsaszínen át egészen a halványabb tónusokig. Karcsú virágszárai és egyszerű, mégis elegáns virágai természetes, légies megjelenést adnak a kertnek.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C közötti hőmérsékleten megbízható. A lila ökörfarkkóró a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik tápanyagban szegényebb, meszes talajokon, ahol más évelők gyakran visszafogottabban növekednek.

A növény gondozása egyszerű. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy kétnyáriként viselkedik, ugyanakkor könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágszárak eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzást, valamint segít a növény erejének megőrzésében.

A virágzás után a lombozat többnyire megmarad, és a növény egész szezonban rendezett képet mutat. A tél folyamán jó télállóságú, általában nem igényel takarást. Tavasszal az elszáradt virágszárakat és leveleket vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Ha a tövek idővel elöregednek, az önvetés természetes módon biztosítja az utánpótlást.

A lila ökörfarkkóró kiváló választás prérikertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és természetes hatású beültetésekbe. Szépen társítható díszfüvekkel, kasvirágokkal, kúpvirágokkal, zsályákkal és más napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később változatos színű, természetes hatású, hosszan virágzó ökörfarkkóró-állomány alakítható ki.

A virginiai veronika Észak-Amerika nedvesebb prérijeinek és ligetes rétjeinek nagytermetű, impozáns évelő növénye. Felálló, erős szárain hosszú, gyertyaszerű virágfüzérek fejlődnek, amelyek a fehér virágú változatnál letisztult, világos hangsúlyt adnak az évelőágyásnak. Keskeny, örvösen álló levelei rendezett, függőleges struktúrát hoznak létre, amely jól tagolja a növénycsoportokat.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás lassabb lehet, gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös. A virginiai veronika napos fekvésben fejlődik a legszebben, de világos félárnyékot is elvisel.

A növény gondozása kevés beavatkozást igényel. Vízigénye közepes, az üde talajt meghálálja, ugyanakkor a pangó vizet nem kedveli. Betegségekre ritkán érzékeny, és erős, hosszú életű töveket képez. A virágzás nyár elejétől közepéig tart, az elnyílt virágfüzérek eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, de nem feltétlenül szükséges.

A virágzás után a virginiai veronika lombozata sokáig díszítőértékű marad. A tél folyamán a föld feletti részek visszahúzódnak. Teljesen télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény kissé későn, de megbízhatóan újrahajt. Átültetést nem kedveli, ezért végleges helyét érdemes előre megfontoltan kiválasztani.

A virginiai veronika kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és nagyobb kertrészekbe, ahol magas, függőleges hangsúlyra van szükség. Fehér virágai különösen szépen érvényesülnek kasvirágokkal, kúpvirágokkal, díszfüvekkel, ligulariával és más üde talajt kedvelő évelőkkel.

A 0,05 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később elegáns, magas termetű, hosszú életű virginiai veronikaállomány alakítható ki.

A dúsvirágú verbéna Észak-Amerika nedvesebb rétjeinek és patakmenti területeinek évelő növénye. Felálló, karcsú szárain hosszú, keskeny virágfüzérek jelennek meg, amelyek finoman lebegnek az évelőágyásokban. A ‘Pink Spires’ fajta különlegessége a lágy rózsaszín árnyalatú virágzat, amely nyár elejétől egészen a nyár végéig díszít, miközben természetes, prérikert jellegű hangulatot teremt.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható, de gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös lehet. A dúsvirágú verbéna napos fekvésben fejlődik a legszebben, de világos félárnyékot is elvisel.

A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes–magas, az üde, nem kiszáradó talajt meghálálja, ugyanakkor a pangó vizet nem kedveli. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágfüzérek eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzási időszakot, de természetes kertekben a magérlelés is megengedhető.

A tél folyamán a dúsvirágú verbéna föld feletti részei teljesen visszahúzódnak. Jó télálló, de friss telepítés esetén a gyökérzóna körül vékony mulcsréteg segítheti a téli védelmet. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény kissé későn, de megbízhatóan újrahajt.

A dúsvirágú verbéna kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba, esőkertekbe és beporzóbarát beültetésekbe. Légies virágzata különösen jól érvényesül kasvirágokkal, kúpvirágokkal, díszfüvekkel, füzényekkel és más üde talajt kedvelő évelők mellett.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később elegáns, hosszan virágzó, természetes hatású verbénaállomány alakítható ki.

Az égőszerelem Kelet-Európa és Nyugat-Ázsia rétjeiről és ligetes területeiről származó, erőteljes évelő növény. Felálló, merev szárain tömött, élénkvörös virágzatokat hoz, amelyek nyár elejétől közepéig díszítenek. Karakteres színe és egyszerű, határozott formája miatt a kertben könnyen fókuszponttá válik, miközben természetes hatású beültetésekben is jól érvényesül.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C közötti hőmérsékleten megbízható. Az égőszerelem a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Legszebben tápanyagban közepesen gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon nő.

A növény gondozása egyszerű. Közepes vízigényű, de a rövidebb száraz időszakokat jól átvészeli. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. Az elnyílt virágfejek eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, és segíthet az önvetés mérséklésében, de természetes kertekben a magérlelés meghagyható.

A tél folyamán az égőszerelem föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.

Az égőszerelem kiváló választás évelőágyásokba, vidéki és romantikus kertekbe, valamint természetközeli beültetésekbe. Élénk vörös színe különösen szépen érvényesül díszfüvek, kasvirágok, harangvirágok és más nyári évelők mellett.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később élénk színű, látványos, hosszú életű évelőállomány alakítható ki.

A csillagfürt Észak-Amerika és Európa egyes területein őshonos fajokra visszavezethető, nemesített évelő növénycsoport. A Russell-sorozat a csillagfürtök egyik legismertebb változata, amely a különböző árnyalatú – kék, lila, rózsaszín, piros, sárga és fehér – virágok keverékét adja. Erőteljes, felálló virágfürtjei és tenyérszerű levelei markáns, mégis elegáns megjelenést kölcsönöznek a kertnek.

A vetést kora tavasszal vagy késő nyáron érdemes elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat kb. 1–2 cm mélyre kell vetni, majd a talajt a csírázás idején mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C között megbízható. A csillagfürt napos vagy világos félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, és a kissé savanyú, tápanyagban közepesen gazdag talajokat kedveli. A meszes talajokat kevésbé tolerálja.

A növény gondozása mérsékelt odafigyelést igényel. Közepes vízigényű, a tartós kiszáradást rosszul viseli, ugyanakkor a pangó vizet sem tűri. Gyökerein nitrogénmegkötő baktériumok élnek, így a talajt is javítja. Az elnyílt virágfürtök eltávolítása gyakran másodvirágzásra ösztönzi a növényt, és segít megőrizni a tövek erejét. Betegségekre általában kevéssé érzékeny, de a jó légmozgású ültetési hely előnyös.

A virágzás után a csillagfürt lombja nyár közepére visszahúzódhat, ez természetes jelenség. Ilyenkor a tövek köré ültetett más évelők takarhatják a visszahúzódó részeket. A tél folyamán a növény föld feletti részei elszáradnak; jó télálló, de fiatal tövek esetében vékony mulcsréteg ajánlott. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény újrahajt. A csillagfürt nem kedveli az átültetést, ezért végleges helyét célszerű előre megválasztani.

A csillagfürt kiváló választás prérikertekbe, romantikus évelőágyásokba és természetközeli kertekbe. Látványos párost alkot díszfüvekkel, kasvirágokkal, harangvirágokkal és zsályákkal, miközben a beporzó rovarok számára is értékes táplálékforrás.

Az 1 grammos kiszerelés elegendő több tucat növény nevelésére, amelyekből változatos színű, erőteljes, hosszú életű csillagfürt-állomány alakítható ki.

A gumós selyemkóró Észak-Amerika száraz prérijeinek és nyílt, napos területeinek jellegzetes évelő növénye. Természetes élőhelyén sovány, jó vízáteresztő talajokon fordul elő, ahol feltűnő narancssárga virágzataival messziről is látható. A növény kompaktabb termetű, mint más selyemkórófajok, felálló szárai és keskeny levelei rendezett, mégis természetes megjelenést biztosítanak.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza, jó vízáteresztő, homokos vagy kavicsos talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A faj gyakran hideghatást igényel, ezért a vetés előtti 2–4 hetes rétegezés elősegítheti az egyenletes csírázást. A gumós selyemkóró kizárólag napos fekvésben fejlődik megfelelően, árnyékos helyen virágzása jelentősen csökken.

A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Kifejezetten szárazságtűrő, és a pangó vizet rosszul viseli, ezért a jó vízelvezetés alapfeltétel. Betegségekre ritkán érzékeny, és mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően hosszú életű, stabil töveket képez. A virágzás nyár elejétől közepéig tart, az elnyílt virágfejek eltávolítása nem szükséges, hacsak nem szeretnénk megakadályozni az önvetést.

A tél folyamán a gumós selyemkóró föld feletti részei teljesen visszahúzódnak. Kiváló télállóságú, takarást általában nem igényel, de fiatal tövek esetében a gyökérzóna körüli vékony mulcsréteg hasznos lehet. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása az egyetlen teendő. A növény mély gyökere miatt átültetést nem kedvel, ezért végleges helyét érdemes előre gondosan kiválasztani.

A gumós selyemkóró ideális választás prérikertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba, vadvirágos rétekbe és beporzóbarát kertekbe. Élénk színével különösen jól érvényesül díszfüvek, kasvirágok, zsályák és más szárazságtűrő prérinövények társaságában.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később tartós, látványos, beporzók által kedvelt selyemkóróállomány alakítható ki.

Az óriás fejvirág Kaukázus és Délnyugat-Ázsia hegyvidéki rétjeiről származó évelő faj, amely természetes élőhelyén magas tengerszint feletti területeken, napos, szellős környezetben fordul elő. Karcsú, akár 2 méter magas száraival és könnyed, sápadt sárga virággömbjeivel igazi vertikális hangsúlyt ad a kertnek. A virágok folyamatosan nyílnak nyár elejétől késő nyárig, és tömeges előfordulásuk lebegő, természetes hatást kelt.

A vetést tavasszal érdemes elvégezni jó vízáteresztő, lazább szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd tartsuk a talajt egyenletesen nedvesen a csírázási időszakban. A csírázás 16–20 °C közötti hőmérsékleten a legmegbízhatóbb. A növény napos fekvést kedvel, és különösen jól fejlődik tápanyagban közepesen gazdag, mélyrétegű talajon, ahol nagy méretű töveket képes fejleszteni.

Az óriás fejvirág gondozása egyszerű: közepes vízigényű, és a már megerősödött növény kiváló szárazságtűréssel rendelkezik. Betegségekre kevéssé érzékeny, és nagy szárai a szélben is stabilak. A virágzás után az elnyílt virágfejek eltávolítása elősegítheti az újabb bimbók képződését, de ha szeretnénk, a magfejek dekoratív formája miatt meghagyhatók a késő nyári és őszi időszakra. A növény időnként magról is képes megújulni a kertben.

A tél folyamán az óriás fejvirág visszahúzódik, és a föld feletti részek elszáradnak. Télálló, általában nem igényel takarást, de a frissen ültetett tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét erősebb fagyok esetén. Tavasszal az elszáradt szárrészek eltávolítása szükséges, amely után a növény gyorsan fejlődésnek indul. Nagy termete miatt idővel tőosztással fiatalítható, ez egyben segíti a tövek erőteljes újranövekedését is.

Az óriás fejvirág ideális választás prérikertekbe, nagyobb évelőágyásokba, természetközeli ültetésekbe vagy olyan helyekre, ahol vertikális hangsúlyra és könnyed, lebegő textúrára van szükség. Jól társítható díszfüvekkel, kasvirággal, zsályákkal, veronikákkal és más magas, napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő számos palánta nevelésére, amelyekből később impozáns méretű, hosszú életű állomány alakítható ki.