Barnabás kedvenc évelői EXTRA vetőmagcsomag

Ha egy tartós, igénytelen és sokoldalú díszfüvet keresel, ami szinte bárhol jól érzi magát, a Gyepes Sédbúza remek választás. Kiválóan alkalmas virágágyások szegélyezésére és nagyszerűen kiegészíti az élénk színű virágokat a háttérben. Lényeges előnye, hogy napos és félárnyékos helyeken egyaránt jól fejlődik.

A magokat elvetheted áprilisban palántának vagy májusban közvetlenül a talajba, az optimális fejlődéshez hagyd meg a 30 cm tőtávolságot. Mivel évelő, évekig számíthatsz a díszítő hatására.

A 3 Órás Kert Gyepes Sédbúza 'Goldschleier' vetőmagjával egy 30−60 cm magas, csomós évelő díszfüvet nevelhetsz, amely napos és félárnyékos kertrészekre is tökéletes. Alkalmas szegélyezésre és élénk színű virágok kiemelésére a június-júliusi virágzás idején!

Ez az évelő virág a napos, meleg helyet kedveli, és jól bírja a fagynak való rövid ideig tartó kitettséget. Nehezebb talajban történő termesztés esetén érdemes a teletakarásról gondoskodni.

Magról nevelve a magok csírázása egyenetlen lehet, ezért javasolt vetőládákba vetni, majd a palántákat kiültetni a szabadba. A vetés ideje palánták számára május–június, üvegházban márciusban is elkezdheted.

A növények kiültetésekor hagyj 40x45 cm távolságot köztük. A sóvirág júniustól augusztusig virágzik. Száraz csokrokhoz nyáron és télen is tökéletes kiegészítő. A virágokat meleg, sötét, jól szellőző helyiségben, fejjel lefelé felakasztva kell szárítani, így őrzi meg tökéletes állapotát.

Szerezz be ebből a sokoldalú dísznövényből, és gazdagítsd kerted vagy otthonod tartós szépségű, saját készítésű szárazvirág-dekorációkkal!

Az évelő pampafű a napos, nyílt fekvést kedveli, és a legszebben laza, jó vízáteresztő, tápdús talajban fejlődik. Mivel fényre van szüksége a csírázáshoz, a magokat beltérben márciusban-áprilisban vessük, a talajfelszínre szórva, takarás nélkül. A csírázás ideális hőmérséklete 20–25 °C, ami 2–4 hetet vesz igénybe. A palántákat az utolsó fagyok után, májusban ültesd ki, körülbelül 200 cm távolságra egymástól. Rendkívül fontos a téli védelem, mivel a pampafű érzékeny a pangó vízre: tél előtt a leveleket kösd össze, a tövét pedig védd meg vastag mulccsal a téli csapadéktól és fagytól. Két-három év szükséges ahhoz, hogy a növény elérje végleges méretét és a virágzása is teljes pompájában megmutatkozzon. Az Ezüstös pampafű 'Plume' látványos, rózsaszín tollbugáival messziről vonzza a tekintetet. Tervezz vele a 3 órás kert azon pontjain, ahol egy valóban impozáns, vertikális kiemelő elemet szeretnél létrehozni!

Ez a fajta robusztus évelő, amely a vetés utáni második évben kezd virágozni, de utána hosszú éveken át megmarad a kertedben, mivel nem igényli az éves átültetést. A virágzási időszaka május-július között van. A harangláb jól illeszkedik más évelő növények közé, és romantikus, természetes hatást kölcsönöz a virágágyásnak.

A magok 12–16 nap alatt csíráznak. A növény a napos vagy félárnyékos helyet, valamint a nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli. A palántákat július-augusztusban ültesd ki a végleges helyükre, 30x30 cm távolságot tartva. Teljesen fagyálló, így a tél beállta előtt nincs szüksége takarásra.

A 'McKana Giants' haranglábbal egyedi, kétszínű virágokkal gazdagíthatod a kertedet, amelyek májustól kezdve beragyogják az ágyásokat.

Ez a robusztus évelő akár 80 cm-es magasságot is elér, és júliustól augusztusig hozza eredeti formájú, fejlett virágait. A növény nemcsak díszítőértékű: a virágok és a levelek is felhasználhatók ételek díszítésére és italok ízesítésére.

A Csöves méhbalzsam a gondozást tekintve az egyik legkevésbé igényes virág, jól érzi magát napos helyen, de a félárnyékot is elviseli. Virágágyásokban érdemes széltől védett helyet választani számára. A növény kiválóan telel át takarás nélkül, így éveken keresztül kerted állandó lakója marad. A nyári virágzás után a szárak tél előtt visszavághatók.

Ezzel a bőséges adaggal (kb. 720 mag) könnyedén elindíthatod saját méhlegelődet. A fajta évelő, így a gondos vetés után hosszú távon élvezheted a csöves méhbalzsam lila virágainak és aromás leveleinek előnyeit, miközben a beporzókat is segíted.

Ez a magasra törő virág nagyszerűen használható a kert hátterében vagy közepén. Légies, áttetsző növekedése miatt a kisebb növényeket sem nyomja el, sőt, gyönyörűen kiemeli őket. Virágzási ideje hosszan tart, júniustól szeptemberig gyönyörködhetsz benne.

A vetést kora tavasszal, március-áprilisban kezdd el palántának, mivel a magok lassan csíráznak. A palántákat csak a tavaszi fagyok elmúltával ültesd ki a végleges helyükre, 30x30 cm távolságot tartva. Az Ernyős verbéna a napos helyet, a könnyű és száraz talajt kedveli. Ez a viszonylag igénytelen növény, hosszú ideig díszít a nyári hőségben is.

Adj egy kis könnyedséget és lebegő lila színt kerted ágyásaihoz a 'Vanity' Ernyős verbénával!

Ha egy alacsony, de látványos növényt keresel, a Flashing Light ideális választás. A levelek csupán 5 cm magasságban terülnek el, míg a virágszárak 15−20 cm magasra emelkednek, pillangók és méhek számára csábító, édeskés illatot árasztva. A vetőmagot tavasz végén vagy nyáron érdemes elvetni, a csírázáshoz fényt igényel, így csak nagyon vékonyan fedd be.

Ez a szegfű a teljesen napos helyet kedveli, de a forró nyári klímában tolerálja a délutáni félárnyékot is. A talaj tekintetében nem kényes, a szegényesebb, homokos, jól vízelvezető és semleges-enyhén lúgos kémhatású közeget szereti a legjobban, éppen ezért sziklakertbe, rézsűkre és ágyásszegélyekbe tökéletes. Alapvetően rövid életű évelő, de magról könnyen szaporodik, és a bőséges virágzás érdekében érdemes az elnyílt virágokat eltávolítani (deadhead). Ráadásul télálló és szárazságtűrő is, így minimális gondozást igényel.

A 3 Órás Kert Flashing Light Réti Szegfű vetőmagjával egy alacsony, örökzöld, szőnyegképző évelőt nevelhetsz. A növény élénk vörös, illatos virágai május végétől egészen nyár végéig nyílnak, és különösen jól mutatnak sziklakertben és talajtakaróként. Ráadásul a szárazságot is jól tűri!

A Kasvirág egy rendkívül igénytelen és alacsony karbantartási igényű növény, ami júliustól augusztusig virágzik. A magokat május és július között vesd el, 30x30 cm-es távolságra. A Kasvirág napos helyen vagy félárnyékban érzi magát a legjobban, és a könnyebb, szerves trágyával dúsított talajt kedveli – arra viszont figyelj, hogy ne öntözd túl, mert nem szereti a pangó vizet.

Az 'Autumn Beauty' nem csupán dekoratív, de értékes is: a szárított virágai gyógyteaként is felhasználhatók. Kiválóan mutat virágágyásokban, évelő kertekben, de vágott virágnak is tökéletes. Az elszórtan megjelenő ≈175 mag elegendő ahhoz, hogy beültess egy kisebb, szemet gyönyörködtető kertrészt.

A 3 Órás Kert Kasvirág 'Autumn Beauty' vetőmagjával egy 70−80 cm magas, évelő növényt ültethetsz, amely dekoratív, gyógynövényként is használható és pillangócsalogató. A könnyebb talajt és napos fekvést biztosítsd számára, és élvezd a bőséges virágzást júliustól!

A gilisztaűző varádics Európa és Ázsia rétjeinek, útszéleinek és bolygatott területeinek őshonos, erőteljes növekedésű évelő növénye. Felálló szárai és mélyen szeldelt, aromás levelei markáns megjelenést adnak, míg nyár közepétől megjelenő, lapos ernyőkbe rendeződő, élénksárga virágfejei messziről is jól láthatók. Vadvirágos kertekben és természetes hatású beültetésekben különösen jól érvényesül.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A gilisztaűző varádics a teljes napsütést kedveli, de félárnyékban is megél. Talajigénye alacsony, soványabb körülmények között is jól fejlődik.

A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre és kártevőkre ritkán érzékeny, ugyanakkor erőteljes növekedése miatt könnyen terjedhet. Az elnyílt virágzatok eltávolításával az önvetés mérsékelhető, és rendezettebb megjelenés tartható fenn.

A virágzás után a lombozat hosszú ideig díszítőértékű marad. A tél folyamán a gilisztaűző varádics föld feletti részei elszáradnak. Teljesen télálló, takarást nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Erőteljes terjedése miatt időnkénti tőosztás vagy visszaszorítás ajánlott.

A gilisztaűző varádics kiváló választás vadvirágos kertekbe, természetközeli évelőágyásokba és nagyobb területek lazább beültetésébe. Élénk sárga virágai jól társíthatók díszfüvekkel, cickafarkkal, kasvirágokkal és más robusztus megjelenésű évelőkkel.

A 0,3 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később erőteljes növekedésű, természetes hatású, hosszú életű varádicsállomány alakítható ki.

Az őszi vérfű Európa és Ázsia üde rétjeinek, patakpartjainak jellegzetes, középmagas évelő növénye. Finom szerkezetű lombozata és karcsú virágszárai könnyed, áttört megjelenést adnak az évelőágyásoknak. Nyár közepétől őszig megjelenő, sötétbordó, hengeres virágfejei visszafogott eleganciával díszítenek, és különleges textúrát visznek a kertbe.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az őszi vérfű napos és félárnyékos fekvésben is jól fejlődik, különösen ott, ahol a talaj nem szárad ki tartósan.

A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes–magas, az egyenletes vízellátást meghálálja, ugyanakkor a pangó vizet kerülni kell. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Virágzása hosszan elhúzódik, az elnyílt virágfejek eltávolítása nem szükséges, mivel a növény természetes, vadvirágos hatását erősítik.

A virágzás után az őszi vérfű lombozata sokáig díszítőértékű marad. A tél folyamán a föld feletti részek elszáradnak. Jó télálló, takarást általában nem igényel, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Az idősebb tövek 4–5 évente tőosztással fiatalíthatók.

Az őszi vérfű kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és vadvirágos beültetésekbe. Finom megjelenése különösen jól társítható díszfüvekkel, kúpvirágokkal, kasvirágokkal, macedón varfűvel és más üde talajt kedvelő évelőkkel.

A 0,3 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszú életű, karakteres vérfűállomány alakítható ki.

Az őszi margitvirág Délkelet-Európa és Nyugat-Ázsia területeiről származó, rövid életű évelő vagy gyakran egynyáriként viselkedő növény. Bokros, elágazó habitusú, finoman szeldelt, világoszöld levelekkel. Apró, százszorszépszerű virágai nyár elejétől egészen őszig folyamatosan megjelennek, így hosszan biztosítanak díszítőértéket és nektárforrást.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az őszi margitvirág a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Közepesen tápanyagellátott talajokon növekszik a legszebben.

A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Jól tűri a szárazabb időszakokat, de az egyenletes vízellátást meghálálja. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, valamint segíthet az önvetés mértékének szabályozásában.

A virágzás után az őszi margitvirág sokáig megőrzi zöld lombját. A tél folyamán a növény föld feletti részei visszahúzódhatnak vagy elszáradhatnak, de enyhébb teleken részben zöld maradhat. Jó télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása elegendő, a növény gyakran önvetéssel biztosítja az utánpótlást.

Az őszi margitvirág kiváló választás vadvirágos kertekbe, természetközeli évelőágyásokba, fűszer- és gyógynövénykertekbe, valamint beporzóbarát ültetésekbe. Szépen társítható zsályákkal, macedón varfűvel, kasvirágokkal, díszfüvekkel és más könnyed megjelenésű évelőkkel.

A 0,3 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszan virágzó margitvirágállomány alakítható ki.

A mexikói kalapvirág Észak-Amerika prérijeinek és száraz gyepeinek jellegzetes növénye. Megjelenése egyedi: a magasra nyúló, kúpszerű virágközép körül lefelé csüngő, vörösesbarna–sárga szirmok ülnek, ami a növénynek könnyen felismerhető, karakteres formát ad. Virágzása nyár elejétől egészen őszig elhúzódhat, így hosszan biztosít díszítőértéket és nektárforrást.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A mexikói kalapvirág a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, szárazabb talajokon, ahol más dísznövények gyakran kevésbé teljesítenek jól.

A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy egynyáriként viselkedik, ugyanakkor könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágfejek eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzást, de természetes kertekben a magérlelés meghagyható.

A virágzás után a magfejek ősszel és télen is díszítőértékűek lehetnek. A tél folyamán a növény föld feletti részei elszáradnak. Jól tűri a hideget, külön takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása elegendő, a növény gyakran önvetéssel biztosítja az utánpótlást.

A mexikói kalapvirág kiváló választás prérikertekbe, vadvirágos rétekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és beporzóbarát beültetésekbe. Jól társítható kasvirágokkal, kúpvirágokkal, macedón varfűvel, díszfüvekkel és más napfénykedvelő prérinövényekkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszan virágzó, könnyen fenntartható állomány alakítható ki.

A magas kúpvirág Észak-Amerika prérijeinek és ligetes rétjeinek jellegzetes, nagytermetű évelő növénye. Természetes élőhelyén napos, nyílt területeken fordul elő, ahol magas száraival és erőteljes megjelenésével kiemelkedik a környező növényzetből. Élénksárga, sötét közepű virágai nyár közepétől egészen őszig folyamatosan nyílnak, így a kert egyik legmegbízhatóbb késői virágzású dísznövénye.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C közötti hőmérsékleten megbízható. A magas kúpvirág a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Legszebben tápanyagban közepesen gazdag, mélyrétegű talajokon nő, ahol erős, stabil töveket képez.

A növény gondozása egyszerű. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és hosszú életű, erőteljes állományt alkot. Az elnyílt virágok eltávolítása meghosszabbítja a virágzást, de a magfejek ősszel és télen is dekoratívak, valamint a madarak számára táplálékot biztosítanak. Magas termete miatt szelesebb helyeken esetenként támasztékot igényelhet.

A tél folyamán a magas kúpvirág föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, takarást általában nem igényel, de friss telepítés esetén a gyökérzóna köré terített vékony mulcsréteg védelmet nyújthat. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.

A magas kúpvirág kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és beporzóbarát kertekbe. Különösen jól társítható díszfüvekkel, kasvirágokkal, zsályákkal, cickafarkkal és más magas termetű, napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később erőteljes, hosszan virágzó, természetes hatású kúpvirágállomány alakítható ki.

A terjőke kígyószisz Európa és Nyugat-Ázsia száraz gyepeinek, útszéleinek és nyílt, zavart területeinek jellegzetes növénye. Kétéves vagy rövid életű évelőként viselkedik: az első évben tőlevélrózsát fejleszt, a második évben pedig magas, erőteljes virágszárat hoz. Durván szőrös levelei és élénk, mély kék színű virágai karakteres, vadvirágos hangulatot kölcsönöznek a kertnek, miközben kiemelkedő nektárforrást jelentenek a méhek számára.

A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza, homokos vagy kavicsos talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a talajt a csírázás idején mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C között megbízható. A terjőke kígyószisz a teljes napsütést kedveli, és kifejezetten jól fejlődik tápanyagban szegény, meszes talajokon, ahol más dísznövények gyakran gyengébben teljesítenek.

A növény gondozása minimális beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre kevéssé érzékeny, és virágzása idején rendkívül sok beporzó rovart vonz, ezért méhlegelők és vadvirágos kertek fontos eleme. Az elnyílt virágok eltávolítása nem szükséges, hacsak nem szeretnénk korlátozni az önvetést, mivel a növény könnyen elszórja magjait.

A virágzás után a magérlelés természetes módon történik, ezt követően a növény föld feletti részei fokozatosan elszáradnak. A terjőke kígyószisz jól viseli a telet: az első évben kialakult tőlevélrózsa áttelel, a második évben pedig virágzik. Tavasszal különösebb teendőt nem igényel, az elszáradt szárak eltávolíthatók. Ha a kertben hagyjuk magot érlelni, a faj önfenntartó módon jelenik meg évről évre.

A terjőke kígyószisz ideális választás vadvirágos rétekbe, prérikertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és beporzóbarát kertrészekbe. Jól társítható cickafarkkal, zsályákkal, macedón varfűvel, díszfüvekkel és más száraz gyepekhez alkalmazkodott növényekkel.

A 0,5 grammos kiszerelés elegendő nagyobb felület bevetésére vagy több tucat palánta nevelésére, amelyekből természetes hatású, gazdagon virágzó állomány alakítható ki.

A bíbor kasvirág Észak-Amerika prérijeinek jellegzetes évelője, ahol száraz, napos környezetben él és rendkívüli alkalmazkodóképességet mutat. Az ‘Alba’ fajta a természetes lilás-bíbor virágszín fehér változata, amely friss, elegáns megjelenést ad a kertnek. Virágai júliustól szeptemberig nyílnak, és kiemelkedő rovarvonzó képességgel rendelkeznek. A jellegzetes kúpos virágközép és a hosszú szirmok tiszta fehér tónusa modern, letisztult hatást kelt.

A vetést tavasszal vagy ősszel érdemes elvégezni jó vízáteresztő, lazább talajkeverékben. A magokat vékonyan takarjuk, és tartsuk mérsékelten nedvesen a csírázás idején. A csírázás 18–22 °C hőmérsékleten a legbiztonságosabb, és a palánták gyorsan fejlesztenek erős gyökérzetet. A kasvirág a teljes napfényt kedveli, de világos félárnyékban is megmarad. Tápanyagdús, jó vízáteresztő talajon hozza a legszebb virágzást.

A gondozása egyszerű: kiváló szárazságtűrő, és a pangó vizet kifejezetten rosszul viseli. Betegségekre kevéssé érzékeny, hosszú életű töveket képez, amelyek évről évre erősebben virágoznak. Az elnyílt virágfejek eltávolítása serkenti az újabb virágzást, de ha dekoratív téli díszt szeretnénk, a szárított fejeket meghagyhatjuk – ezek a madarak számára is értékes táplálékot jelentenek.

A tél folyamán a bíbor kasvirág visszahúzódik, de gyökérzete jól tűri a hideget, így általában nem igényel takarást. A friss telepítésű tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárrészek eltávolítása szükséges, majd a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók, ami a virágzás erősségét és az állomány rendezett struktúráját is megőrzi.

Az ‘Alba’ kiváló választás prérikertekbe, modern évelőágyásokba, beporzóbarát kertekbe vagy bármilyen napos kertrészbe, ahol friss, fehér színfoltra van szükség. Látványos kontrasztot alkot díszfüvekkel, sárga menyecskeszemekkel, zsályákkal és más szárazságtűrő évelőkkel.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő számos palánta nevelésére, amelyekből idővel erőteljes, hosszú életű, gazdagon virágzó kasvirágállomány alakítható ki.

A kék szamárkenyér Közép- és Délkelet-Európa száraz gyepeiről, hegyoldalairól és sztyeppterületeiről származó évelő faj. Természetes élőhelyén napos, száraz környezetben él, ennek megfelelően a kertben is kiválóan tűri a meleget és a vízhiányt. Jellegzetesen ezüstös, mélyen szeldelt levelei már önmagukban dekoratívak, gömb alakú, acélkék virágai pedig júliustól szeptemberig nyílnak. A virágfejek különösen vonzzák a méheket, poszméheket és más beporzó rovarokat.

A vetést tavasszal érdemes elvégezni, laza, jó vízáteresztő, kavicsos vagy homokos talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a talajt mérsékelten nedvesen tartani a csírázási időszakban. A csírázás 18–22 °C között megbízható, és a palánták hamar erőteljes gyökeret fejlesztenek. A kék szamárkenyér a teljes napsütést kedveli, és tápanyagban szegény talajokban is jól fejlődik, ahol sok más évelő már gyengébben teljesít.

A növény gondozása rendkívül egyszerű. Kiváló szárazságtűrő, és a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre alig érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. A virágzás után az elnyílt virágfejek eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, bár a szárított virágfejek dekoratívak, és díszítőelemnek is használhatók. Amennyiben szeretnénk megelőzni a túlzott önvetést, érdemes a magfejeket még érés előtt levágni.

A tél folyamán a kék szamárkenyér visszahúzódik, de gyökérzete jól tűri a hideget, ezért általában takarást nem igényel. A fiatal tövek körül vékony mulcsréteg alkalmazható a gyökérzóna védelmére. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása az első teendő, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek formájuk megtartása érdekében 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.

A kék szamárkenyér kiváló választás szárazságtűrő évelőágyásokba, sziklakertekbe, prérikertekbe és modern, letisztult kertekbe. Látványos kontrasztot alkot díszfüvekkel, kasvirággal, zsályákkal, cickafarkkal és más szürkés lombú, napfénykedvelő évelőkkel.

Az 1 grammos kiszerelés elegendő sok palánta nevelésére, amelyekből később tartós, karakteres, szárazságtűrő évelőállomány hozható létre.

Az óriás fejvirág Kaukázus és Délnyugat-Ázsia hegyvidéki rétjeiről származó évelő faj, amely természetes élőhelyén magas tengerszint feletti területeken, napos, szellős környezetben fordul elő. Karcsú, akár 2 méter magas száraival és könnyed, sápadt sárga virággömbjeivel igazi vertikális hangsúlyt ad a kertnek. A virágok folyamatosan nyílnak nyár elejétől késő nyárig, és tömeges előfordulásuk lebegő, természetes hatást kelt.

A vetést tavasszal érdemes elvégezni jó vízáteresztő, lazább szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd tartsuk a talajt egyenletesen nedvesen a csírázási időszakban. A csírázás 16–20 °C közötti hőmérsékleten a legmegbízhatóbb. A növény napos fekvést kedvel, és különösen jól fejlődik tápanyagban közepesen gazdag, mélyrétegű talajon, ahol nagy méretű töveket képes fejleszteni.

Az óriás fejvirág gondozása egyszerű: közepes vízigényű, és a már megerősödött növény kiváló szárazságtűréssel rendelkezik. Betegségekre kevéssé érzékeny, és nagy szárai a szélben is stabilak. A virágzás után az elnyílt virágfejek eltávolítása elősegítheti az újabb bimbók képződését, de ha szeretnénk, a magfejek dekoratív formája miatt meghagyhatók a késő nyári és őszi időszakra. A növény időnként magról is képes megújulni a kertben.

A tél folyamán az óriás fejvirág visszahúzódik, és a föld feletti részek elszáradnak. Télálló, általában nem igényel takarást, de a frissen ültetett tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét erősebb fagyok esetén. Tavasszal az elszáradt szárrészek eltávolítása szükséges, amely után a növény gyorsan fejlődésnek indul. Nagy termete miatt idővel tőosztással fiatalítható, ez egyben segíti a tövek erőteljes újranövekedését is.

Az óriás fejvirág ideális választás prérikertekbe, nagyobb évelőágyásokba, természetközeli ültetésekbe vagy olyan helyekre, ahol vertikális hangsúlyra és könnyed, lebegő textúrára van szükség. Jól társítható díszfüvekkel, kasvirággal, zsályákkal, veronikákkal és más magas, napfénykedvelő évelőkkel.

A 0,2 grammos kiszerelés elegendő számos palánta nevelésére, amelyekből később impozáns méretű, hosszú életű állomány alakítható ki.

A kínai szellőrózsa Kelet-Ázsia – főként Kína – erdőszélein és félárnyékos, üde területein őshonos, hosszú életű évelő faj. A ‘Rose Beauty’ fajta finoman rózsaszín, csésze alakú virágairól ismert, amelyek nyár végétől egészen ősz végéig folyamatosan nyílnak. Könnyed, légies megjelenésével jól illik természetközeli, árnyékliliomokkal, páfrányokkal és díszfüvekkel társított kertekbe.

A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, humuszos talajba. A magokat vékonyan takarjuk, majd a talajt tartsuk egyenletesen nedvesen a csírázás idején. Az őszi szellőrózsák magjai sokszor hideghatást igényelnek, ezért előnyös lehet a magvetés hűtőben történő előcsíráztatása (2–4 hét). A növény a félárnyékos fekvést kedveli, de világosabb árnyékban is szépen fejlődik. Üde, szerves anyagban gazdag talajban képez erőteljes töveket.

A kínai szellőrózsa gondozása viszonylag egyszerű, ám fontos a rendszeres öntözés biztosítása, különösen a nyári aszályos időszakokban. Betegségekre kevéssé érzékeny, de a túl nedves, rossz vízelvezetésű talaj gyökérrothadáshoz vezethet. A virágzás után az elnyílt virágok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, de a magfejek dekoratívak is lehetnek, ezért igény szerint meghagyhatók.

A tél folyamán a növény föld feletti részei visszahúzódnak. Télálló, de a fiatal, frissen ültetett tövek körül ajánlott vékony mulcsréteg elhelyezése, amely védi a gyökérzónát a hótakaró nélküli fagyoktól. Tavasszal az elszáradt levelek és szárak eltávolítása szükséges, ezt követően a növény gyorsan újrahajt, és hamar kitölti a neki szánt területet. Idővel rizómákkal lassan terjed, így tőosztással szaporítható és fiatalítható.

A ‘Rose Beauty’ kiváló választás árnyasabb évelőágyásokba, fák alatti ültetésekbe, erdőkert-jellegű kompozíciókba vagy olyan helyekre, ahol szükség van egy hosszú ideig virágzó, lágy, romantikus hangulatú évelőre. Jól társítható árnyékliliomokkal, bugás hortenziával, tollbugával vagy díszfüvekkel, amelyek kiemelik légies virágait.

A 0,01 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később hosszú életű, gazdagon virágzó tövek fejlődnek.

Az óriás vernónia Észak-Amerika keleti területeiről származó, robusztus felépítésű évelő, amely nyár végén és ősz elején nyíló, élénk bíbor virágzatával válik a kert karakteres, feltűnő elemévé. Természetes élőhelyén folyópartokon, nedves réteken és üde tisztásokon fordul elő, ami jól magyarázza gyors növekedését és erőteljes habitusát. Akár két métert is meghaladó magasságával függőleges hangsúlyt ad az évelőágyásoknak, és valódi színfoltot teremt a késő nyári kertben.

A vetést tavasszal érdemes elvégezni jó vízáteresztő, ugyanakkor tápanyagban gazdag talajba. A magokat vékony földréteggel takarjuk, majd tartsuk a talajt mérsékelten nedvesen a csírázási időszak alatt. A 18–22 °C közötti hőmérséklet különösen kedvez a csírázásnak. A növény napos vagy félárnyékos kertrészekben fejlődik a legszebben, és üde, mélyrétegű talajban hozza legerőteljesebb virágszárait.

Gondozása főként a vízellátásra összpontosul: az óriás vernónia kedveli a folyamatos talajnedvességet, különösen a növekedés korai szakaszában. Kifejlett tövei már jól viselik a rövidebb szárazabb periódusokat. Betegségekre kevéssé érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. A virágzás után, amikor a bíbor virágok elnyílnak, a szárak a télig díszíthetnek, vagy ha rendezettebb megjelenést szeretnénk, késő ősszel visszavághatók. A magok beérése után a növény nem terjed agresszíven, de mérsékelt önvetés előfordulhat.

Az óriás vernónia télálló, a hideg évszakban a föld feletti részei elszáradnak és visszahúzódnak. Téli takarást általában nem igényel, de frissen ültetett tövek köré vékony mulcsréteg teríthető a gyökérzóna védelme érdekében. Tavasszal a száraz szárak tőből történő eltávolítása az első teendő, amely után a tő gyorsan és erőteljesen újra kihajt. Az érett tövek jó szerkezeti stabilitásúak, és évről évre gazdag virágzattal hálálják meg a gondoskodást.

Az óriás vernónia kiváló választás prérikertekbe, beporzóbarát ültetésekbe, évelőágyások hátsó részébe vagy olyan természetközeli kompozíciókba, ahol nagy, karakteres növényekre van szükség. Élénk virágszíne és magas habitusa remekül társítható kasvirággal, díszfüvekkel, orvosi zsályával vagy napos kertrészek más későn virágzó évelőivel.

A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több tucat palánta nevelésére, így nagyobb évelőágyások beültetéséhez is megfelelő mennyiséget biztosít.