Leírás
A bársonyos kakukkszegfű Dél-Európa szárazabb, köves lejtőiről és rétjeiről származó évelő növény. Legfőbb díszértékét ezüstösen molyhos, puha tapintású levelei adják, amelyek egész szezonban dekoratívak, még virágzás előtt és után is. Élénk bíbor színű, egyszerű virágai nyár elejétől közepéig nyílnak, és látványos kontrasztot alkotnak a világos lombbal.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C közötti hőmérsékleten megbízható. A bársonyos kakukkszegfű a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, meszes talajokon, ahol más évelők gyakran kevésbé díszlenek.
A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy kétnyáriként viselkedik, de könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágok eltávolításával rendezettebb megjelenés érhető el, és az önvetés mértéke is szabályozható.
A virágzás után a növény lombja többnyire megmarad, és egész szezonban díszítőértékkel bír. A tél folyamán jó télállóságú, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása és a tő enyhe visszavágása segíti a friss hajtások fejlődését. Ha a tövek elöregednek, az önvetésből könnyen pótolhatók.
A bársonyos kakukkszegfű kiváló választás sziklakertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba, prérikertekbe és természetes hatású beültetésekbe. Ezüstös lombja különösen jól érvényesül díszfüvek, zsályák, kasvirágok és más meleg színű évelők társaságában.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később dekoratív, természetes hatású, könnyen fenntartható állomány alakítható ki.
