Leírás
Az évelő tollborzfű Kelet-Ázsiából származó, középmagas évelő díszfű, amely sűrű, bokros töveket képez. Keskeny, ívesen lehajló levelei rendezett formát adnak, míg nyár végén és ősszel megjelenő, sötétzöldes–barnás árnyalatú, tollszerű bugái finom mozgást és erős díszítőértéket visznek az ágyásokba. Megjelenése egyszerre természetes és elegáns, ezért sokféle kertstílusba könnyen beilleszthető.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten a legmegbízhatóbb. Az évelő tollborzfű a teljes napsütést kedveli, félárnyékban is megél, de ott lazább habitust és gyengébb virágzást mutathat. Közepesen tápanyagellátott, nem túl kötött talajokon fejlődik a legszebben.
A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes, a begyökeresedett tövek jól tűrik a rövidebb száraz időszakokat, ugyanakkor az egyenletes vízellátást meghálálják. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, stabil, hosszú életű töveket képez, amelyek évről évre egyre dúsabbá válnak.
A virágzás után a bugák és a lomb ősszel és télen is díszítőértékűek, ezért a föld feletti részeket érdemes a hideg időszakban meghagyni. Ez védi a tövet, és szép téli struktúrát ad a kertnek. Tavasszal, az új hajtások megindulása előtt az elszáradt leveleket és szárakat tőből vissza kell vágni. Jó télálló, külön takarást általában nem igényel, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét.
Az évelő tollborzfű kiváló választás prérikertekbe, évelőágyások szegélyébe, háttérnövényként vagy szoliterként is. Szépen társítható kasvirágokkal, kúpvirágokkal, őszi napfényvirággal és más díszfüvekkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később egységes megjelenésű, dekoratív, hosszú életű tollborzfű-állomány alakítható ki.
