Leírás
A gilisztaűző varádics Európa és Ázsia rétjeinek, útszéleinek és bolygatott területeinek őshonos, erőteljes növekedésű évelő növénye. Felálló szárai és mélyen szeldelt, aromás levelei markáns megjelenést adnak, míg nyár közepétől megjelenő, lapos ernyőkbe rendeződő, élénksárga virágfejei messziről is jól láthatók. Vadvirágos kertekben és természetes hatású beültetésekben különösen jól érvényesül.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A gilisztaűző varádics a teljes napsütést kedveli, de félárnyékban is megél. Talajigénye alacsony, soványabb körülmények között is jól fejlődik.
A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre és kártevőkre ritkán érzékeny, ugyanakkor erőteljes növekedése miatt könnyen terjedhet. Az elnyílt virágzatok eltávolításával az önvetés mérsékelhető, és rendezettebb megjelenés tartható fenn.
A virágzás után a lombozat hosszú ideig díszítőértékű marad. A tél folyamán a gilisztaűző varádics föld feletti részei elszáradnak. Teljesen télálló, takarást nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Erőteljes terjedése miatt időnkénti tőosztás vagy visszaszorítás ajánlott.
A gilisztaűző varádics kiváló választás vadvirágos kertekbe, természetközeli évelőágyásokba és nagyobb területek lazább beültetésébe. Élénk sárga virágai jól társíthatók díszfüvekkel, cickafarkkal, kasvirágokkal és más robusztus megjelenésű évelőkkel.
A 0,3 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később erőteljes növekedésű, természetes hatású, hosszú életű varádicsállomány alakítható ki.
