Leírás
A gyapjas ökörfarkkóró Anatólia hegyvidéki területeiről származó kétnyári dísznövény, amely feltűnő, ezüstösen molyhos levélzetével és monumentális virágszáraival válik a kert különleges látványelemévé. Az első évben nagy, puha tapintású levélrózsát fejleszt, a második évben pedig akár két métert is elérő, elágazó szárakat hoz, amelyeken tömegesen nyílnak a ragyogó sárga virágok. Szoborszerű megjelenése miatt modern és természetes kertekben egyaránt hangsúlyos struktúranövény.
A vetése tavasszal vagy nyár végén ajánlott. A magok rendkívül aprók és fényre csíráznak, ezért vetéskor nem szabad takarást alkalmazni; elegendő a talaj felszínére szórni őket. A csírázáshoz 18–22 °C és mérsékelt talajnedvesség szükséges. A növény a napos, meleg fekvést kedveli, és kifejezetten jól tűri a száraz, jó vízáteresztő talajokat, sőt a sovány helyeket is.
A gondozása minimális: a gyapjas lomb kiváló szárazságtűrést jelez, ezért túlöntözni nem ajánlott. Betegségekre ritkán érzékeny, és sziklás, meredek, tápanyagszegény helyeken is szépen fejlődik. A virágzás befejeztével a növény — mivel kétnyári — elpusztul, de előtte bőségesen érlel magot. A magtokokat nyár végén vagy ősszel érdemes eltávolítani, hacsak nem szeretnénk, hogy önvetéssel fenntartsa magát.
A téllel szemben a levélrózsaként való átteleléskor viszonylag ellenálló, de a hosszan tartó nedvességet rosszul tűri. Hideg teleken a tövek körül laza lomb- vagy mulcstakaró segítheti a biztonságos áttelelést, különösen kötött talajokon. Tavasszal a száraz, sérült levelek eltávolításával és a tövek szellősítésével támogathatjuk az új hajtások megjelenését.
A gyapjas ökörfarkkóró kiváló választás sziklakertekbe, mediterrán hangulatú ültetésekbe, prérikertekbe és olyan napos kertrészekre, ahol karakteres, vertikális struktúrára van szükség. Ezüstös levelei különösen jól kontrasztálnak a zöld és lilás árnyalatú évelőkkel, díszfüvekkel.
