Leírás
A gyapjas tisztesfű a Közel-Kelet száraz, napsütötte területeiről származó évelő növény, amelyet jellegzetes, molyhos, ezüstszürke levelei miatt világszerte dísznövényként ültetnek. Párnás, terjedő töveivel gyorsan összefüggő, puha textúrájú állományt képez, amely kiváló kontrasztot ad a zöld lombú növények és élénk virágú évelők társaságában.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni laza, jó vízáteresztő talajba. A magokat vékonyan takarjuk, és tartsuk mérsékelten nedvesen a csírázás időszakában. A meleg, napos fekvést kedveli, és a csírázáshoz 18–22 °C körüli hőmérséklet ideális. A növény különösen jól fejlődik homokos, sovány talajokon, ahol gyorsan bokrosodik és terjed.
A gyapjas tisztesfű rendkívül szárazságtűrő, és a pangó vizet egyáltalán nem viseli, ezért jó vízáteresztő talaj szükséges a sikeres termesztéshez. Betegségekre kevéssé érzékeny, de a túlzott nedvesség lombrothadást okozhat. A virágzás után az elnyílt virágszárak eltávolíthatók, hogy a növény energiát fordíthasson a lombozat fejlesztésére. Ha magot szeretnénk fogni, hagyjunk néhány virágot beérni.
A tél folyamán a gyapjas tisztesfű többnyire megtartja leveleit, de hidegebb éghajlaton részben visszahúzódhat. Takarásra általában nincs szükség, azonban a nagyon csapadékos telek károsíthatják a töveket, ezért célszerű jó vízelvezetésű helyet választani. Tavasszal az elszáradt vagy károsodott levelek eltávolítása segíti a friss hajtások megjelenését és a növény rendezett megjelenését.
A gyapjas tisztesfű kiváló talajtakaró évelő modern kertekben, sziklakertekben, száraz évelőágyásokban és mediterrán jellegű ültetésekben. Ezüstös levelei remek kontrasztot adnak lila és rózsaszín virágú növényekkel, valamint díszfüvekkel. Jól tűri a tűző napot és a szárazságot, így víztakarékos kertekben is értékes faj.
A 0,5 grammos kiszerelés elegendő nagyobb terület beültetésére, mivel a magokból sok erőteljes palánta nevelhető, amelyek gyorsan terjedő, tömött állományt képeznek.
