Leírás
A hosszúlevelű veronika Európa és Ázsia mérsékelt övi területeinek rétjeiről és ligetes élőhelyeiről származó, középmagas évelő növény. Felálló szárai és keskeny, hosszúkás levelei rendezett, függőleges hangsúlyt adnak az évelőágyásokban. A ‘Blue Shades’ változat különlegessége a kék különböző árnyalataiban megjelenő, sűrű virágfürtök sokasága, amelyek nyár elejétől közepéig hosszan díszítenek.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A hosszúlevelű veronika a napos fekvést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Legszebben üde, tápanyagban közepesen gazdag talajokon nő.
A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes, a tartós kiszáradást rosszul viseli, de a pangó vizet kerülni kell. Betegségekre általában nem érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágfürtök eltávolítása újabb virágzásra ösztönözheti, és rendezettebb megjelenést ad a növénynek.
A virágzás után a lombozat megmarad, és őszig díszítőértékű. A tél folyamán a hosszúlevelű veronika föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.
A hosszúlevelű veronika kiváló választás évelőágyásokba, prérikertekbe és természetközeli beültetésekbe. Kék virágzata különösen jól társítható kasvirágokkal, kúpvirágokkal, díszfüvekkel, zsályákkal és más nyári évelőkkel.
A 0,02 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később elegáns, hosszan virágzó, természetes hatású veronikaállomány alakítható ki.
