Leírás
A kék iringó Közép- és Kelet-Európa szárazabb rétjeiről és nyílt területeiről származó, középmagas évelő növény. Felálló, elágazó szárain gömbölyű, acélkék virágfejek jelennek meg, amelyek merev, szúrós murvalevelekkel együtt markáns, szoborszerű hatást keltenek. Szürkészöld lombja és különleges textúrája miatt virágzás előtt és után is díszítőértékű.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, akár homokos vagy meszes talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható, de gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös lehet. A kék iringó a teljes napsütést kedveli, félárnyékban kevésbé kompakt formát vesz fel.
A növény gondozása minimális beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és hosszú életű, stabil töveket képez. A túl tápanyagban gazdag talaj laza, megnyúlt növekedést okozhat, ezért inkább soványabb körülmények között mutatja a legszebb formáját. Az elnyílt virágfejek levágása nem szükséges, mivel szárítva és a kertben is dekoratívak.
A virágzás után a virágfejek ősszel és télen is díszítőértékűek maradhatnak. A tél folyamán a kék iringó teljesen télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést rosszul visel, ezért végleges helyét célszerű előre megfontoltan kiválasztani.
A kék iringó kiváló választás prérikertekbe, sziklakertbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és modern, strukturált beültetésekbe. Különösen jól társítható díszfüvekkel, cickafarkkal, kasvirágokkal, zsályákkal és más napfénykedvelő, szárazságtűrő évelőkkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később karakteres megjelenésű, hosszú életű, szárazságtűrő iringóállomány alakítható ki.
