Leírás
A koloncos legyezőfű Európa szárazabb rétjeinek, meszes gyepeinek őshonos évelő növénye. Kompaktabb termetű, mint a magasabb legyezőfűfajok, finoman szeldelt levelei alacsony levélrózsát alkotnak. Nyár elején megjelenő, laza bugákba rendeződő, krémszínű virágai könnyed, természetes hatást keltenek, miközben diszkrét illatukkal vonzzák a beporzó rovarokat.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, meszes talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A koloncos legyezőfű a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik tápanyagban szegényebb, szárazabb talajokon, ahol más évelők gyakran visszafogottabban növekednek.
A növény gondozása egyszerű. Jó szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Az elnyílt virágzatok eltávolítása nem feltétlenül szükséges, de rendezettebb megjelenést adhat, és mérsékelheti az önvetést. Természetes kertekben a magérlelés meghagyható.
A virágzás után a lombozat dekoratív marad, és a növény egész szezonban rendezett képet mutat. A tél folyamán a föld feletti részek visszahúzódnak. Jól télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt részek eltávolítása után gyorsan újrahajt.
A koloncos legyezőfű kiváló választás prérikertekbe, száraz gyepekbe, természetközeli évelőágyásokba és vadvirágos beültetésekbe. Finom megjelenése jól társítható cickafarkkal, macedón varfűvel, díszfüvekkel és más szárazságtűrő évelőkkel.
A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, finoman virágzó, hosszú életű legyezőfű-állomány alakítható ki.
