Leírás
A közönséges cickafark Európa és Ázsia rétjeinek, gyepeinek és nyílt területeinek széles körben elterjedt, őshonos évelő növénye. Alacsony, terjedő töveket képez, finoman szeldelt, páfrányszerű levelei és lapos, ernyőszerű virágzatai könnyed, természetes megjelenést adnak. Fehér virágai nyár elejétől közepéig nyílnak, és nagy mennyiségű nektárt biztosítanak a beporzó rovarok számára.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten gyors és egyenletes. A közönséges cickafark a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, szárazabb talajokon is, ahol más évelők gyakran visszafogottabban növekednek.
A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyorsan alkalmazkodik különböző talajviszonyokhoz. Az elnyílt virágzatok visszavágásával gyakran másodvirágzásra ösztönözhető, és a növény kompaktabb formát tart.
A virágzás után a lombozat továbbra is díszítőértékű marad. A tél folyamán a közönséges cickafark föld feletti részei visszahúzódnak. Teljesen télálló, takarást nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Erőteljes terjedése miatt időnkénti tőosztás segíthet kordában tartani.
A közönséges cickafark kiváló választás vadvirágos kertekbe, prérikertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és természetközeli beültetésekbe. Szépen társítható díszfüvekkel, kasvirágokkal, kúpvirágokkal, zsályákkal és más napfénykedvelő évelőkkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, ellenálló, hosszú életű cickafarkállomány alakítható ki.
