Leírás
A macskafarkú veronika Európa és Nyugat-Ázsia területeiről származó, alacsony–közepes termetű évelő dísznövény. Jellemzői a sűrű, felálló virágfürtök és a rendezett, bokros habitus, amelyek letisztult, mégis élénk megjelenést adnak az évelőágyásoknak. A kék virágú változat különösen jól társítható más nyári évelőkkel és díszfüvekkel.
A vetés tavasszal vagy ősszel történik, palántaneveléssel. A vetőmag apró, ezért sekély vetést igényel, laza szerkezetű, jó vízáteresztő palántaföldbe. A csírázás egyenletes nedvesség mellett indul meg, a fiatal növények kezdetben lassabban fejlődnek. A palánták kiültetésére akkor kerüljön sor, amikor már kellően megerősödtek, és végleges helyükön zavartalanul fejlődhetnek.
A macskafarkú veronika napos fekvést és jó vízáteresztő, közepesen tápanyagban gazdag talajt igényel. Jól tűri a meleget és a rövidebb száraz időszakokat, a pangó vizet viszont nem kedveli. Gondozása egyszerű, különösebb növényvédelmet nem igényel, betegségekkel szemben általában ellenálló. Szélvédett helyen a virágzatok szépen megállnak, támasztásra ritkán van szükség.
Virágzása a nyár elején kezdődik, és több héten át tart. Az elnyílt virágzatok visszavágásával a növény rendezettebb marad, és kedvező körülmények között másodvirágzás is előfordulhat. Ősszel a föld feletti részek visszahúzódnak, tavasszal újra kihajt.
