Leírás
A magyar sóvirág a Kárpát-medence szikes területeinek jellegzetes, őshonos évelő növénye. Természetes élőhelyén szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott, ezért a kertben is rendkívül ellenálló és megbízható faj. Alacsony levélrózsájából nyár közepén finom elágazású, légies virágszárak emelkednek ki, amelyeken apró, lilás árnyalatú virágok tömege jelenik meg, fátyolszerű hatást keltve.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű, akár homokos talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A magyar sóvirág a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik tápanyagban szegényebb, szárazabb talajokon, ahol más évelők kevésbé boldogulnak.
A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Kifejezetten szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és stabil, hosszú életű töveket képez. Virágzása nyár közepétől a nyár végéig tart. Az elnyílt virágzatok eltávolítása nem szükséges, a virágfejek szárítva is dekoratívak, és a növény természetes szerkezetet ad az ágyásnak.
A virágzás után a lombozat visszafogott marad, a virágszárak pedig ősszel és télen is díszítőértékűek lehetnek. A tél folyamán a magyar sóvirág teljesen télálló, takarást nem igényel. Tavasszal az elszáradt virágszárak visszavágása elegendő, ezt követően a növény megbízhatóan újrahajt. Átültetést nem kedveli, ezért végleges helyét célszerű előre megfontoltan kiválasztani.
A magyar sóvirág kiváló választás sziklakertbe, prérikertbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és természetvédelmi jellegű beültetésekbe. Finom virágzata különösen szépen társítható díszfüvekkel, cickafarkkal, zsályákkal és más száraz élőhelyeket kedvelő évelőkkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszú életű, különleges megjelenésű magyar sóvirágállomány alakítható ki.
