Leírás
A mexikói kalapvirág Észak-Amerika prérijeinek és száraz gyepeinek jellegzetes növénye. Megjelenése egyedi: a magasra nyúló, kúpszerű virágközép körül lefelé csüngő, vörösesbarna–sárga szirmok ülnek, ami a növénynek könnyen felismerhető, karakteres formát ad. Virágzása nyár elejétől egészen őszig elhúzódhat, így hosszan biztosít díszítőértéket és nektárforrást.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A mexikói kalapvirág a teljes napsütést kedveli, és különösen jól fejlődik soványabb, szárazabb talajokon, ahol más dísznövények gyakran kevésbé teljesítenek jól.
A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és gyakran rövid életű évelőként vagy egynyáriként viselkedik, ugyanakkor könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágfejek eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzást, de természetes kertekben a magérlelés meghagyható.
A virágzás után a magfejek ősszel és télen is díszítőértékűek lehetnek. A tél folyamán a növény föld feletti részei elszáradnak. Jól tűri a hideget, külön takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása elegendő, a növény gyakran önvetéssel biztosítja az utánpótlást.
A mexikói kalapvirág kiváló választás prérikertekbe, vadvirágos rétekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és beporzóbarát beültetésekbe. Jól társítható kasvirágokkal, kúpvirágokkal, macedón varfűvel, díszfüvekkel és más napfénykedvelő prérinövényekkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszan virágzó, könnyen fenntartható állomány alakítható ki.
