Leírás
A nagyfészkű imola a Kaukázus térségéből származó, erőteljes növekedésű évelő dísznövény. Magas szárain ülő, feltűnően nagy, bogáncsszerű virágfejei különleges karaktert adnak a kertnek. Szürkészöld lombja és sárga virágai jól kombinálhatók más évelőkkel, különösen természetes hatású ágyásokban.
A vetés tavasszal vagy ősszel történhet, palántaneveléssel vagy közvetlenül szabadföldbe vetve. A vetőmagot sekélyen kell vetni, jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A csírázás egyenletes nedvesség mellett néhány héten belül megindul. A fiatal növények kezdetben lassabban fejlődnek, de később erőteljes gyökérzetet és lombozatot alakítanak ki.
A nagyfészkű imola napos fekvést és jó vízáteresztő, közepesen tápanyagban gazdag talajt igényel. Jól tűri a szárazabb időszakokat, a pangó vizet viszont nem kedveli. Gondozása mérsékelt, különösebb növényvédelmet nem igényel, betegségekkel szemben általában ellenálló. Szeles helyeken a magas virágszárak enyhe megtámasztása ajánlott.
Virágzása nyár elején–közepén várható, a nagy virágfejek hosszú ideig díszítenek. Az elnyílt virágok visszavágásával a növény rendezettebb marad, és energiáját a következő évre tartalékolja. Ősszel a föld feletti részek visszahúzódnak, tavasszal újra kihajtanak.
Jó nektár és virágporadó, ezért méhlegelő. Vágott virágnak és mint szárazkötészeti alapanyag is felhasználható. Társítható pl.: szamárkenyér, iringó, ökörfark kóró, szarkaláb fajokkal.
