Leírás
Az orvosi tüdőfű Európa lombos erdeinek aljnövényzetéből származó, kora tavasszal virágzó évelő növény. Bokros, alacsony növekedésű, jellegzetes, fehéresen foltos levelei egész szezonban díszítőértékkel bírnak. Virágai kora tavasszal nyílnak, és színük a rózsaszíntől a kékes árnyalatokig változik, ami különleges látványt nyújt a még éppen ébredező kertben.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt folyamatosan enyhén nedvesen tartani. A csírázás 12–18 °C körüli hőmérsékleten a legmegbízhatóbb. Az orvosi tüdőfű félárnyékos vagy árnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, különösen fák és cserjék alatt, ahol a talaj nem szárad ki.
A növény gondozása mérsékelt odafigyelést igényel. Vízigénye közepes, az üde talajt meghálálja, de a pangó vizet nem kedveli. Betegségekre általában nem érzékeny, és lassan, de biztosan terjedő töveket képez. A virágzás után az elszáradó virágszárak eltávolítása segít a növény energiáinak megőrzésében, miközben a lomb továbbra is dekoratív marad.
A nyár folyamán a lombozat díszítőértékű marad, de forró, száraz időszakokban visszahúzódhat. Ilyenkor a talaj takarása és az egyenletes vízellátás különösen fontos. A tél folyamán az orvosi tüdőfű jó télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt levelek eltávolítása után gyorsan újra fejlődésnek indul.
Az orvosi tüdőfű kiváló választás árnyékos évelőágyásokba, erdőkertbe és természetközeli kertrészekbe. Szépen társítható tavaszi hagymásokkal, páfrányokkal, bőrlevéllel, árnyékliliommal és más árnyékkedvelő évelőkkel.
A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később korán virágzó, hosszú életű, természetes hatású tüdőfűállomány alakítható ki.
