Leírás
Az őszi margitvirág Délkelet-Európa és Nyugat-Ázsia területeiről származó, rövid életű évelő vagy gyakran egynyáriként viselkedő növény. Bokros, elágazó habitusú, finoman szeldelt, világoszöld levelekkel. Apró, százszorszépszerű virágai nyár elejétől egészen őszig folyamatosan megjelennek, így hosszan biztosítanak díszítőértéket és nektárforrást.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat csak vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. Az őszi margitvirág a teljes napsütést kedveli, de világos félárnyékban is fejlődik. Közepesen tápanyagellátott talajokon növekszik a legszebben.
A növény gondozása egyszerű és kevés beavatkozást igényel. Jól tűri a szárazabb időszakokat, de az egyenletes vízellátást meghálálja. A pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és könnyen újraveti magát. Az elnyílt virágok eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, valamint segíthet az önvetés mértékének szabályozásában.
A virágzás után az őszi margitvirág sokáig megőrzi zöld lombját. A tél folyamán a növény föld feletti részei visszahúzódhatnak vagy elszáradhatnak, de enyhébb teleken részben zöld maradhat. Jó télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárak eltávolítása elegendő, a növény gyakran önvetéssel biztosítja az utánpótlást.
Az őszi margitvirág kiváló választás vadvirágos kertekbe, természetközeli évelőágyásokba, fűszer- és gyógynövénykertekbe, valamint beporzóbarát ültetésekbe. Szépen társítható zsályákkal, macedón varfűvel, kasvirágokkal, díszfüvekkel és más könnyed megjelenésű évelőkkel.
A 0,3 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később természetes hatású, hosszan virágzó margitvirágállomány alakítható ki.
