Leírás
A piros gyűszűvirág Európa nyugati és középső területeiről származó, rövid életű évelő vagy gyakran kétnyáriként viselkedő dísznövény. Tőlevélrózsájából a második évben emelkednek ki a magas, karcsú virágszárak, amelyeken hosszú fürtökben sorakoznak a harang alakú, pöttyözött belsejű virágok. Erőteljes megjelenése miatt a kertben függőleges hangsúlyt ad, és különösen jól mutat nagyobb csoportokban.
A vetést tavasszal vagy nyár elején ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat csak enyhén kell a talaj felszínére szórni vagy nagyon vékonyan takarni, majd a csírázás idején folyamatosan enyhén nedvesen tartani a földet. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A piros gyűszűvirág félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben, de napos helyen is megél, ha a talaj nem szárad ki.
A növény gondozása mérsékelt odafigyelést igényel. Vízigénye közepes, az egyenletes vízellátást meghálálja, a pangó vizet azonban nem kedveli. Betegségekre általában nem érzékeny. Az elnyílt virágzatok eltávolítása csökkentheti az önvetést, ugyanakkor természetes kertekben a magérlelés meghagyható, mivel a növény gyakran így tartja fenn magát hosszabb távon.
A virágzás után a piros gyűszűvirág föld feletti részei fokozatosan visszahúzódnak. A tél folyamán az első éves levélrózsák általában jól telelnek, külön takarást nem igényelnek, de hidegebb fekvésben vékony mulcsréteg hasznos lehet. Tavasszal az elszáradt részek eltávolítása elegendő. A növény gyakran önvetéssel újul meg, így évről évre megjelenhet a kert különböző pontjain.
A piros gyűszűvirág kiváló választás félárnyékos évelőágyásokba, erdőkertbe és természetközeli beültetésekbe. Szépen társítható harangvirágokkal, tüdőfűvel, páfrányokkal, díszfüvekkel és más, visszafogott megjelenésű évelőkkel.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később látványos, romantikus hangulatú, természetes hatású gyűszűvirág-állomány alakítható ki.
