Leírás
A piros sarkantyúvirág a Földközi-tenger térségéből származó, középmagas évelő növény, amely kiválóan alkalmazkodott a szárazabb, köves élőhelyekhez. Szürkészöld levelei és lazán elágazó virágszárai könnyed, természetes megjelenést adnak. Élénk piros virágai nyár elejétől egészen őszig folyamatosan nyílnak, így hosszan biztosítanak díszítőértéket és nektárforrást a beporzók számára.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt mérsékelten nedvesen tartani. A csírázás 16–20 °C körüli hőmérsékleten gyors és egyenletes. A piros sarkantyúvirág a teljes napsütést kedveli, és kifejezetten jól fejlődik soványabb, meszes talajokon, ahol más évelők gyakran kevésbé életképesek.
A növény gondozása minimális odafigyelést igényel. Kiváló szárazságtűrő, a pangó vizet nem viseli el. Betegségekre ritkán érzékeny, és rövid életű évelőként viselkedik, ugyanakkor könnyen és bőségesen újraveti magát. Az elnyílt virágzatok rendszeres eltávolításával a virágzás jelentősen meghosszabbítható, és a növény rendezettebb formát tart.
A virágzás után a lombozat visszafogott marad, de a növény szerkezete sokáig megőrzi díszítőértékét. A tél folyamán a föld feletti részek elszáradnak. Jó télálló, takarást általában nem igényel. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az önvetésből rendszeresen friss tövek jelennek meg, amelyek biztosítják az állomány folytonosságát.
A piros sarkantyúvirág kiváló választás prérikertekbe, sziklakertekbe, szárazságtűrő évelőágyásokba és természetközeli beültetésekbe. Élénk színe különösen jól érvényesül díszfüvek, zsályák, kasvirágok és más napfénykedvelő évelők mellett.
A 0,1 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később hosszan virágzó, könnyen fenntartható, élénk színű sarkantyúvirág-állomány alakítható ki.
