Leírás
A vesszős köles Észak-Amerika prérijeinek jellegzetes, középmagas–magas termetű évelő díszfüve. Felálló, karcsú szárai és keskeny levelei rendezett, mégis könnyed megjelenést adnak, míg nyár közepétől őszig megjelenő, finom bugái lebegő hatást keltenek az évelőágyásokban. Ősszel lombja gyakran sárgás–arany tónusokba vált, tovább növelve díszítőértékét.
A vetést tavasszal ajánlott elvégezni laza szerkezetű, jó vízáteresztő talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás 18–22 °C körüli hőmérsékleten a legmegbízhatóbb. A vesszős köles a teljes napsütést kedveli; félárnyékban is megél, de ott kevésbé kompakt és virágzása visszafogottabb lehet. Talajigénye mérsékelt, soványabb körülmények között is jól teljesít.
A növény gondozása egyszerű. Vízigénye közepes, a már begyökeresedett tövek jól tűrik a rövidebb száraz időszakokat, ugyanakkor az üde talajt meghálálják. A pangó vizet nem kedveli. Betegségekre ritkán érzékeny, stabil, hosszú életű töveket képez, és nem hajlamos a túlzott terjedésre.
A virágzás után a bugák és a lomb ősszel és télen is díszítőértékűek maradnak, ezért érdemes a föld feletti részeket a tél folyamán meghagyni. Jó télálló, külön takarást általában nem igényel, fiatal tövek körül azonban vékony mulcsréteg hasznos lehet. Tavasszal, az új hajtások megindulása előtt az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt.
A vesszős köles kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba, szoliterként vagy nagyobb felületek tagolására. Szépen társítható kasvirágokkal, kúpvirágokkal, őszi napfényvirággal és más napfénykedvelő évelőkkel.
A 0,2 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később légies megjelenésű, hosszú életű, jól strukturáló vesszős kölesállomány alakítható ki.
