Leírás
A virginiai veronika Észak-Amerika nedvesebb prérijeinek és ligetes rétjeinek nagytermetű, impozáns évelő növénye. Felálló, erős szárain hosszú, gyertyaszerű virágfüzérek fejlődnek, amelyek a fehér virágú változatnál letisztult, világos hangsúlyt adnak az évelőágyásnak. Keskeny, örvösen álló levelei rendezett, függőleges struktúrát hoznak létre, amely jól tagolja a növénycsoportokat.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt egyenletesen nedvesen tartani. A csírázás lassabb lehet, gyakran hideghatást igényel, ezért az őszi vetés vagy a magok előzetes rétegezése előnyös. A virginiai veronika napos fekvésben fejlődik a legszebben, de világos félárnyékot is elvisel.
A növény gondozása kevés beavatkozást igényel. Vízigénye közepes, az üde talajt meghálálja, ugyanakkor a pangó vizet nem kedveli. Betegségekre ritkán érzékeny, és erős, hosszú életű töveket képez. A virágzás nyár elejétől közepéig tart, az elnyílt virágfüzérek eltávolítása rendezettebb megjelenést ad, de nem feltétlenül szükséges.
A virágzás után a virginiai veronika lombozata sokáig díszítőértékű marad. A tél folyamán a föld feletti részek visszahúzódnak. Teljesen télálló, általában nem igényel takarást, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény kissé későn, de megbízhatóan újrahajt. Átültetést nem kedveli, ezért végleges helyét érdemes előre megfontoltan kiválasztani.
A virginiai veronika kiváló választás prérikertekbe, természetközeli évelőágyásokba és nagyobb kertrészekbe, ahol magas, függőleges hangsúlyra van szükség. Fehér virágai különösen szépen érvényesülnek kasvirágokkal, kúpvirágokkal, díszfüvekkel, ligulariával és más üde talajt kedvelő évelőkkel.
A 0,05 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később elegáns, magas termetű, hosszú életű virginiai veronikaállomány alakítható ki.
