Leírás
A vörös méhbalzsam Észak-Amerika keleti részének nedvesebb rétjeiről és erdőszegélyeiről származó, középmagas évelő növény. Bokros habitusú, felálló szárai és élénkzöld levelei friss megjelenést adnak az évelőágyásnak. Nyár elejétől közepéig megjelenő, élénkpiros, üstökös formájú virágai erős színfoltot képeznek, és különösen vonzóak a beporzó rovarok számára.
A vetést tavasszal vagy ősszel ajánlott elvégezni humuszban gazdag, jó vízáteresztő, de üde talajba. A magokat vékonyan kell takarni, majd a csírázás idején a talajt folyamatosan enyhén nedvesen tartani. A csírázás 15–20 °C körüli hőmérsékleten megbízható. A vörös méhbalzsam napos és félárnyékos fekvésben is jól fejlődik, de a tűző napsütést kiegyenlített vízellátással szükséges ellensúlyozni.
A növény gondozása mérsékelt odafigyelést igényel. Vízigénye közepes–magas, az üde talajt meghálálja, de a pangó vizet nem viseli el. A levegőtlen, zsúfolt állományban hajlamos lehet lisztharmatra, ezért a jó légmozgás biztosítása és a túl sűrű ültetés kerülése fontos. Az elnyílt virágzatok eltávolítása meghosszabbíthatja a virágzást és rendezettebb megjelenést ad.
A virágzás után a lomb sokáig díszítőértékű marad. A tél folyamán a vörös méhbalzsam föld feletti részei visszahúzódnak. Jó télálló, de fiatal tövek körül vékony mulcsréteg segítheti a gyökérzóna védelmét. Tavasszal az elszáradt szárakat tőből vissza kell vágni, ezt követően a növény gyorsan újrahajt. Az idősebb tövek 3–4 évente tőosztással fiatalíthatók.
A vörös méhbalzsam kiváló választás beporzóbarát kertekbe, természetközeli évelőágyásokba és fűszer- vagy gyógynövénykertekbe. Élénk virágai különösen szépen érvényesülnek kasvirágokkal, kúpvirágokkal, díszfüvekkel és más nyári évelők társaságában.
A 0,02 grammos kiszerelés elegendő több palánta nevelésére, amelyekből később látványos, illatos, beporzók által kedvelt méhbalzsamállomány alakítható ki.
